A Farkasréti temető, a Fiumei úti sírkert és a nagyobb budapesti temetők múltja és jelene

Farkasréti temető, Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető), Új Köztemető (vagyis Kozma utcai temető), Óbudai temető, Megyeri temető, Rákospalotai temető, Kispesti temető, Csepeli temető, Cinkotai temető: Budapest nemcsak az élők, hanem a holtak lakhelye is. Ezért a következőkben a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. keretén belül működő BTI (Budapesti Temetkezési Intézet), illetve a Nemzeti Örökség Intézete által fenntartott budapesti temetők vagyis „köztemetők” múltjáról és jelenéről szeretnénk néhány gondolatot megosztani.

Budapesti temetők régen

A budai, pesti, óbudai közösségi – tehát nem egyházi - sírkertek zöme a temető nyilvántartó könyvek szerint 1775 után létesült; Mária Terézia ebben az évben adta ki ugyanis temetőkre vonatkozó rendeletét. Ennek értelmében a temetőket településen kívül kellett létesíteni. Az új sírkertek, a temetés új rendje a közegészségügyet szolgálta. Minden korábbi rendellenességet meg akartak szüntetni. A holttesteket leszögezett koporsóban, két napon belül el kellett temetni. Nem engedélyezték a tetemek templomba vitelét. A sírt olyan mélyre ásták, hogy a holttest fertőzést ne okozhasson. A temetőket árokkal, kerítéssel vették körül. A rendelet előírta, hogy minden régi sírkertet, amely épületek, lakások közelében volt, fel kell számolni.

Ebben az időben mind a budai, mind a pesti oldalon több temetot is telepítettek. Óbudán a Kórház utcában, a mai III. kerület lakossága számára a Tábor-hegyen, a Bécsi út végén a Törökdűlőben, valamint a kiscelli domboldalon létesült sírkert. A Vár, a Víziváros lakossága a mai Kútvölgyi és Budakeszi út között fekvő vízivárosi temetobe temetkezett. E temetőkben sok híres államférfi, költő, neves szakember sírja volt. A vízivárosi sírkert megszűnése után nyílt meg a tabáni, illetve németvölgyi temeto. Ezen emlékhelyeken a XVIII. és XIX. századi közéletünk számos jelese alussza örök álmát. A tabáni 1885-ben szűnt meg, s a németvölgyi temeto is csakhamar szűknek bizonyult, noha területe 22 000 négyszögöl (kb 8 ha) volt. Helyette új temető létesült a Farkasreti Temeto néven, 94 000 négyszögölnyi (kb 33 ha) területen. A Farkasreti Temeto idővel a Buda és az ország legnagyobb becsületet szerző temetőjévé vált, egyebek mellett azért, mert a Farkasréti temető művészparcella (aka: Farkasréti temető 31 es parcella, Farkasreti Temeto 31 parcella vagy Farkasréti temető 31 parcella) kiváló íróink és művészeink nyugvóhelyévé vált.

A magyarországi sírkertek legújabbkori története 1848-cal kezdődik, amikor a kizárólagos egyházi fennhatóság megszűnt. A szabadságharcot követő években a közösségi sírkertek kialakulásával kezelésüket a városi hatóságok vették át (bár természetesen mai napig sok temetö maradt az egyház kezében).

A pesti oldalon az 19. század utolsó évtizedében a mai Váci Út és Lehel Út között nyílt közösségi sírkert. Ezt egészen a Kerepesi temető (mai nevén Fiumei úti temető) megnyitásáig használták. A ferencvárosiak temetője a mai Mester utca táján feküdt. A józsefvárosiaké a Kálvária-dombon. Amikor ez zsúfolásig megtelt, a mai Józsefvárosi pályaudvar helyén, majd a MÁV és a Ganz gépgyártelepek között létesült új sírkert.

A Pest város különböző részein fekvő, jobbára betelt temetők kezelése igen körülményes volt, ezért a Városi Tanács 1847-ben elhatározta, hogy e megoldások felhagyásával egy nagy közösségi sírkertet létesít. E célra a Kerepesi út melletti, városi földek között fekvő kb. 100 hektárnyi terület látszott legalkalmasabbnak. Elég nagy volt a kiterjedése, és igen kedvező a fekvése. A város alsó és felső végétől kb. egyforma távolságra esett.

A napjainkban Fiumei úti sírkert néven ismert Kerepesi Temető 1847. június 15-én nyílt meg. A temető úthálózatának és sírmezőinek kialakításához gondos terv készült. A Városi Tanács határozatára kápolna, felügyelőház, halottkamra-együttes és kolumbárium épült.

A Fiumei úti temető kezelését a halottfuvarozási javadalom bérlőjére bízták. A bérlő hanyagsága folytán azonban csakhamar olyan elhanyagolt állapotba került, hogy a Városi Tanács a sok panasz miatt kénytelen volt 1858-ban egy bizottságot kiküldeni a botrányos állapotok kivizsgálására. Sajnos a bizottság munkája nem járt gyakorlati eredménnyel – a Fiumei úti temető akkori viszonyait jellemző állapotok mit sem változott az 1860-as évekig, amikor a Tanács visszavette a bérletet, és egy külön bizottság hatáskörébe utalta a Kerepesi temető ügyét.

Idővel a Fiumei úti sírkert hírességek sokaságának vált végső nyughelyéül; a temeto valóságos Panteonná alakult, mert fennállása óta ide temették művészeti, tudományos, politikai élet számos kiválóságát. A temető panteon-jellegét a Városi Tanácsnak egy sajátos határozata hatékonyan fokozta. E határozat kimondta, hogy a temetőben a szegény viszonyok között elhunyt neves tudósok írók, művészek ingyen díszsírhelyet kapnak. Itt találtak nyughelyre az állampárti/ szocialista időszak nagyrabecsült személyiségei a Magyar Jakobinusok, az 1848-as szabadsághősök, az 1918/1919-es Polgári Forradalom és Tanácsköztársaság, az 1990-es évek rendszerváltásában tevékenyen részt vevő államférfiak is.

Az új közösségi sírkert azonban a lakosság számának gyors növekedése miatt csakhamar szűknek bizonyult, ezért 1886-ban ismét új területet kellett nyitni: a pestszentlőrinci és rákoskeresztúri határ mentén nyíló Rákoskeresztúri temető 185 hektár területen szolgálta ki a lakosság temetkezési helyigényét. Budapest temetői a város fejlődésével párhuzamosan természetesen tovább szaporodtak, nőttek. A fővárosi sírkertekkel kapcsolatos egyik legfontosabb temetőinfo, hogy a vonatkozó rendeletek értelmében mindig a várostesten kívül keletkeztek, de a város mindig körülölelte, körbe-nőtte őket, ezért a ma is működő temetők többsége városterületen, lakott területen belül van.

A háborút követő időszakban a főváros állandóan növekvő lélekszáma, területi terjeszkedése, új lakótelepek építése a meglevő sírkertek bővítését és újak létesítését tette szükségessé. 1948-ban a fővárosban és az 1950-ben hozzácsatolt peremvárosokban összesen 87 temetöben temettek, azonban a Fővárosi Tanács 1952-ben 23 budai és 52 pesti temető lezárását rendelte el, mivel azok sem egészségügyi, sem kegyeleti szempontból nem feleltek meg. A fővárosi temetők fenntartását a fővárosi temetkezési vállalat - Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. keretében működő BTI jogelődje - vette át 1949-ben.

Budapesti temetők ma

A fővárosi temetőkre jellemző az építészeti elrendezés. A parcellák mértani rendben kimértek, funkcionálisak, nagy tömegben tartalmazzák a sírköveket, amely némileg rideg, lehangoló látványt nyújt.
Jelenleg 15 köztemető létezik a fővárosban. Ezek - a Fiumei temetőt nem számítva – mind a BTI tulajdonában vannak.
 
  • Új Köztemető (aka. Újköztemető vagy Kozma utcai temető
  • Farkasréti temető
  • Fiumei temető
  • Óbudai temető
  • Angeli úti urnatemető
  • Budafoki temető
  • Cinkotai temető
  • Csepeli temető
  • Csömöri Sírkert
  • Kispesti temető (új)
  • Kispesti temető (öreg)
  • Megyeri temető (Megyeri úti temető)
  • Pesterzsébeti temető (Erzsébet temető)
  • Pestszentlőrinci temető (Lőrinci temető)
  • Rákospalotai temető (Rákospalota temető)
  • Tamás utcai urnatemető

A budai oldalon fekvő temetők közül a Budafoki Temető (3,2 hektár) terjeszkedési lehetőség hiányában és betemetettsége folytán már csak a hamvasztásos temetések és a meglevő sírokba való rátemetések lehetőségét biztosítja. Buda legnagyobb temetője jelenleg is a Farkasreti temeto (41,9 ha), amelynek bővítési lehetősége alig van, a jelenlegi sírigényeket is csak korlátozottan tudja kielégíteni. A III. kerület lakosainak temetkezésül szolgáló Óbudai temetőben (28,2 ha) sem sokkal kedvezőbb a helyzet. A budai oldalt jellemző sírhelyhiányt enyhíti azonban valamelyest az utóbbi időkben átadott Tamás utcai urnatemető és az Angeli úti urnatemető.

A pesti oldalon valamennyivel kedvezőbbek a lehetőségek. A sírkertek területe nagyobb, az utóbbi évek, évtizedek során területüket tovább bővítették, és van még lehetőség a terjeszkedésre. A X. kerületi Új köztemető – vagyis Kozma utcai temető - (183 ha) a főváros legnagyobb kiterjedésű megoldása, az egyetlen, amely tartalékterülettel rendelkezik, valamint területe még tovább bővíthető. A peremkerületi temetők közül a Megyeri temető (13,2 ha), a Megyeri temető mellett az Új Kispesti temető (14,3 ha), a Lőrinci temető (19,8 ha) és a Csepeli (11,3 ha) sírkertek területe nem bővíthető. A Rákospalotai temető (15,6 ha), illetve a Rákospalotai temető mellett a Pesterzsébeti (10,7 ha) újabb területek igénybevételével bővíthetők. A Régi Kispesti temető (5,7 ha) és a Cinkotai temetőkben (2 ha) a telitettség folytán csak meglevő sírba történő rátemetések, valamint urnaelhelyezések lehetségesek.

Bár a fenti temetőkön kívül természetesen léteznek szép számmal más, főleg egyházi tulajdonban lévő fővárosi sírkertek is, azonban a fent bemutatott temetok fenntartását, üzemeltetését mind a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt részeként működő Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) biztosítja, mely 1919. augusztus 7-én kezdte meg működését, akkor, amikor a közhatalom a temetést hivatalosan hatósági feladatnak minősítette, és kimondta, hogy iparengedély nem adható ki temetkezést végző vállalkozások számára.