Budafoki temető

A budai oldalon fekvő temetők közül a Budafoki temető (3,2 hektár) terjeszkedési lehetőség hiányában és betemetettsége folytán megtelt. Már csak a hamvasztásos temetések és a meglevő sírokba való rátemetések lehetőségét biztosítja. Utolsó bővítésére az 1930-as években került sor.

Elhelyezkedés

• Budafoki temető címe: 1222 Budapest, Temető u. 12.
• Térkép

Budafoki temető megközelítése tömegközlekedéssel

Az 58-as, a 250-es és 250E-s autóbuszjárat igénybevétele által.

Megközelítés gépkocsival

Gépkocsival a behajtás nem engedélyezett (kivéve a mozgáskorlátozottak igazolványával rendelkező személyek – és sőfőreik – számára). Parkolás a környékbeli utcákon (ingyenes)

Budafoki temető nyitvatartás

• Január: 7:30 – 17:00
• Február: 7:30 – 17:00
• Március: 7:00 –17:30
• Április: 7:00 – 19:00
• Május: 7:00 – 20:00
• Június: 7:00 – 20:00
• Július: 7:00 – 20:00
• Augusztus: 7:00 – 19:00
• Szeptember: 7:00 – 18:00
• Október: 7:00 – 17:00
• November: 7:30 – 17:00
• December: 7:30 – 17:00

Halottak napi időszakban:
2024. október 31-én 7:00-20:00 óráig
2024. november 1-jén, 2-án és 3-án 07:30-20:00 óráig
 

Térkép

 

Sajátosságok

A temetőben csak rátemetésre és sírhely újraváltásra van lehetőség. A Budafoki temető árak kapcsán a vonatkozó Önkormányzati rendeletben foglaltak az irányadók.
 
Budafoki temető fotók ide kattintva érhetők el.

Korai történet

A Budafok, vagy más néven Promontor, több mint 250 éves történelemmel rendelkező település. Az első temető itt az 1720-as évek elején kezdett működni. Kezdetben a temetkezések egy szűk területen folytak a Péter-Pál kápolna mellett, a Stáció utca és a Kálváriahegy utca között. Ebben az időszakban évente mindössze 3-4 temetés zajlott. Az első eltemetett személyek helyi kővágók és az újonnan érkezett német telepesek voltak.
 
A település lassú növekedése miatt ez a kis terület 1789-re teljesen megtelt, és az 1800-as évek elején végül bezárták. A temető bezárása után az uradalmi hatóságok egy új sírkert kialakításának lehetőségét kezdték el keresni. Az új temetőt 1798 márciusában Genszky Gellért promontori plébános szentelte fel. Azonban a Duna gyakori áradásai miatt a temető látogatása és a temetés gyakran lehetetlen volt.
 
Mivel az elöljáróság nem intézkedett, a helyi lakosok maguk fogtak a dolgok irányításába. 300 forintért vásároltak egy használaton kívüli szőlőt, ami a mai Árpád utcai iskola és bölcsőde helyén található. A területet élő sövénnyel vették körül. Az 1803-as Duna-áradás után az elöljáróság is belátta, hogy az eredeti temető helye nem megfelelő a temetkezések számára. Így Genszky Gellért 1804 áprilisában felszentelte az új területet, és innentől kezdve ide temetkeztek a promontori-budafoki lakosok.
 
A település növekedésével a temető is egyre nagyobb lett, és szükségessé váltak különféle bővítések. Az Árpád utcai temető a 1870-es évekre már megtelt. Ebben az időszakban kripták és díszes obeliszkek épültek a temetőben. Az első hivatalos temetés 1887-ben történt meg a Falkner család kriptájában. A temető ún. Öregtemetői része kriptákból állt, de a szegényebb emberek számára északabbra, a ravatalozótól távolabbi területet is biztosítottak.

Újabb kori történet

Az 1930-as években Budafok városa további területet vásárolt a Kinizsi utca túloldalán, amely a temető részévé vált. Az utolsó bővítés ezzel megtörtént, és a temető már körbeölelte a növekvő várost.
 
Az 1920-as évek végén Bathó Lajos tervei alapján épült a mai ravatalozó. Eredetileg a különféle felekezetek számára külön temetkezési lehetőséget biztosított. Azonban az 1950-es években megszűnt ez a gyakorlat, kivéve az izraelita temetőrészt, amelyet élőfasorral vettek körül.
 
Miután a környéken található kisebb temetőket az 1970-es években bezárták, a promontori maradt az egyetlen temetkezési hely Dél-Budán. A temető 20-as parcellája és környéke értékes sírjai és síremlékei miatt ma már védett terület. Számos neves személy is itt nyugszik. Köztük Térey Pál, Gárdonyi Géza Csillaga Irodalmi Társaság alapítója, és Francois Lajos és Francois Cézár, akik a Francois pezsgőgyárat alapították. Az urnatemető modernségét ellenére a helyi lakosság is elfogadta/magáénak tekinti, annak ellenére, hogy Nagytétény ma is megőrzi falusias jellegét.