Temető típusok, érdekességek

A temető a legtiszteletreméltóbb érzelmeknek, az őszinte kegyeletnek, és az érdek nélküli szeretetnek állít emléket. Ebben mindegyik temető közös. Függetletnül attól, hogy köztulajdonban álló köztemetőről, egyházi sírkertről, tágas parkról, szűk osszáriumról van szó. Szolgáljon akár emberek végső nyughelyéül, akár kisállat temetőként, pláne tamagocsi temetőként, a sírkertekben a halál és az élet találkozik. Ezért különleges – határ - terület.

A végső megpihenés, a feldolgozás helye

A végső megpihenés, a feldolgozás helye. Benne fejeződik ki a legjobban az elmúlás kiegyenlítő igazsága. Az elmélkedés, a visszaemlékezés kertje, ugyanakkor az áldozatos tevékenykedésre is módot ad, mely így feltétlen gyógyító hatású.

Előbb-utóbb mind találkozunk vele – minden ember életében eljönnek azok a napok, amikor kikerülhetetlen lesz a találkozás. Az első út alkalmával a fekete színekbe borult végbúcsú terem mellől még fel sem ocsúdik. A feketén kívül semmit sem lát maga körül az ember. De mikor rádöbben később, hogy valaki hiányzik a környezetéből, eszmél. Ha ez a valaki valamelyik parcella területén nyugszik, akkor támad fel a kapcsolat közte és a sírkert között.

A kötődés idővel csak erősödik, mert valamit mégiscsak tenni kell a sírral, legalább évenként néhányszor kijárni. Ez a szokás pedig már lerázhatatlan lesz. A látogatások képekben rögzülnek. A jó szemű megfigyelőnek lassan feltárul az a külön világ, a békesség kertje. És nem csupán emlékezik, személyekkel ismerkedik, hanem leolvassa róla szűkebb hazájának, jelenének, jövőjének kultúráját is.

Nem is véletlenül mondta Materlinck belga költő a 19-20. század fordulóján. „Sehol máshol nem virágzott olyan teljében, szépségében az élet, mint ott, ahol a halottak iránti tisztelet ápolását nem hanyagolták el.” Nézzük, ezen, holtak iránti tisztelet megnyilvánulási formáinak leginkább keretet adó emlékhelyek miként csoportosíthatók, mit kell tudni róluk.

A kert kialakítása szerinti csoportosítás

A 19. században az emlékhelyek hatalmasra nőttek. És az a geometriai rend, amely addig kis méretei miatt áttekinthető és élvezhető volt, ekkorra gigantikus Iéptéke miatt elviselhetetlenné vált. A kegyeleti emlékhelyek tervezői előtt ebben a kilátástalan helyzetben két út állt. Az egyik a geometrikus alaprajzú elrendezésen nyugvó ún. építészeti emlékhely-típus kialakulásához vezetett. A másik az angol kertművészet lehetőségeinek kihasználása felé kanyarodott. Vagyis az ún. a park illetve az erdei emlékhelyek kialakulását eredményezte. Nézzük, melyik típusról mit kell tudni!

Építészeti típusú emlékhely

Teljesen leegyszerűsített alaprajza a téglalap. A sírmezők, parcella egységek számozásuk sorrendjében szabályosan követik egymást, fő- és mellékutakkal elválasztva. A mezőkön belül szabályosan kimért helyek sorakoznak mértani rendben.

A magyarországi emlékhelyek legtöbbje ebbe a típusba tartozik, és nincs ez másképp az átlagos Kelet-Európai emlékhelyekkel kapcsolatban sem.  (Például az Úz völgyi katonai temető is ebbe a csoportba tartozik). Tény, hogy a típus kissé sivár, rideg, csak a célszerűség szempontjait sugárzó kőrengeteg hatását kelti. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben számos kísérlet történt a típus fellazítására. Például azáltal, hogy a sorok közé sövény ültetésére került sor. Mégpedig azért, hogy a fő utakról csak egy szériányi sír látszódjon, és a többi szinte eltűnjön a dús növényzet között. Mindazonáltal a kísérlet nem igazán vált be. Az emlékmű és a növényzet közötti harmónia felborult, és eltűnt a parcellára való rálátás lehetősége, a térélmény is.

Erdei típusú emlékhely

Az erdei temeto az erdőbe telepített emlékhelyet jelenti. Az ötlet Németországból indult el (nem véletlenül, hiszen a pogány germán hiedelem értelmében erdőbe menni annyit jelent, mint meghalni). A megoldással a cél az volt, hogy a meglevő erdőállománnyal az emlékhelynek hangulatos, egységes, harmonikus képet adjanak. Feltétele az üdülési céloktól elvonható, nélkülözhető erdő megléte (a megoldás nem egyenlő a fásított sírkerttel).

Az erdei típus hátránya az, hogy fenntartása drága, tekintettel a nagy helyigényre és a viszonylag kevés elhelyezhető sírhelyre. Előnye viszont az, hogy telepítésénél a meglevő táj, a meglevő erdőállomány felhasználható. Ilyen emlékhely létesítése ott célszerű, ahol a hozzátartozók mind a temetkezés, mind a folyamatos ápolás során nagyobb anyagi áldozatot vállalnak.

Hazánkban eddig csak kevés erdei megoldást terveztek. A legismertebb Tatabánya temetői között található Körtvélyesi emlékhely. Ugyanakkor léteznek olyan megoldások – pl. kegyeleti emlékerdők –, melyek legalábbis természetközeli szemléletükben hasonlóak a típushoz.

Park típusú emlékhely

A park alapú megoldás célja és lényege „park" jellegében van. Így az egész területre magas fákat, bokrokat és nagy gyepfelületet szokás telepíteni. A típus a halálról alkotott és gyökeresen megváltozott elképzeléseket sugározza. Azt, hogy a terület immár nem a siralom helye, hanem a megbékélésé, a nyugalomé.

A sírfelület nem emelkedik ki dombszerűen a talaj síkjából, hanem egy szinten van azzal. A sírok fejrészén emléktáblákat szokás elhelyezni, meghatározott méretben. Az utak vezetése megegyezik a parkok íves útvezetésével. A típus nagy előnye, hogy az emlékhely funkciójának megszűnése után a városi lakosság üdülő-, pihenőparkként használhatja.

A típus leginkább Észak-Amerikában jellemző. Európában az 1870-ben épített hamburgi Ohlsdorfer Friedhof a változat legismertebb példája. Létesítési költsége a nagy kiterjedés, a sok növény és a rossz helykihasználás miatt magas, ezért Magyarországon csak elvétve található meg.

Urnatemető

Az urnás temetö létrejöttében egészségügyi szempontok és gazdaságossági körülmények játszottak közre. A hamvveder földben és urnásfalban történő elhelyezésével ugyanis a helytakarékossági szempontok maximálisan érvényesülhetnek. Gondosan megtervezett szabad fasíkok, árkádok jellemzik a típust. Illetve az, hogy Magyarországon pl. a Szent Gellért Urnatemetőn kívül önmagában kevés unrástemetö létezik. Ezek inkább a klasszikusnak tekinthető építészeti emlékhelyek részeként léteznek.

Az emlékhelyek csoportosításának további lehetséges szempontjai

Bár minden temetö –akár homo sapiens, akár kisállat számára szolgáló nyughely, tamagocsi temető vagy tesla temető – hasonló célt szolgál. Ennek ellenére a különbségek mégis jelentősek lehetnek és sokat elmondhatnak az életben maradottak világáról is. Lásd Lenau német költő mondását, hogy „ti ahogy a halottainkat tiszteljük, úgy viselkedünk az élőkkel is.”

Ezen univerzalitás ellenére a kegyeleti emlékhelyek a fentieken túl ezerféle más szempont szerint is osztályozhatók. Nézzük, melyek azok a szempontok, amelyek különbségeket tehetnek  köztük, és hogy ezen szempontok alapján milyen csoportokba sorolhatók a temetok.

Fenntartó szerint: magán- vs. köztemető

A köztemetők fenntartója értelemszerűen a helyi közösség, praktikusan az önkormányzat. A magántulajdonban lévő emlékhelyeké egy magán cég vagy szervezet. Ez utóbbi kategóriába tartozik például a Pest megyei Csömör település közelében található privát kegyhely. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a két típus közül az egyik „jobb” lenne, mint a másik. A köztemetők, tekintve, hogy közfeladatot látnak el, általában olcsóbbak, a privát megoldások azonban több lehetőséget, kényelmi szolgáltatást kínálnak.

Környezettudatosság foka szerint: klasszikus vs. zöld emlékhelyek

A zöld emlékhelyek egyre inkább terjednek annak a jelenségnek köszönhetően, hogy mind többen kezdik felismerni a környezetvédelem fontosságát. És azt, hogy legalábbis törekedni kell(ene) a szénlábnyom csökkentésére. Márpedig a klasszikus temetok területén történő elföldelés, hamvasztás ilyen szempontból is sokba kerül.
A zöld emlékhelyeken azonban az emberek minimális környezetterheléssel temethetik el szeretteiket. Ennek klasszikus példája a különböző emlékerdőkben biológiailag lebomló koporsóban vagy urnában történő elhelyezés, ahol fa sarjad az elhalt testi maradványaiból. (Egyébként mivel a temető angolul graveyard, cemetery alakban is használatos, a zöld emlékhelyeket green cemetary/green graveyard néven is szokás emlegetni.)

Aszerint, hogy az elhalt polgári vagy katonai személy

A katonai emlékhely lényegesen különbözhet a civil elhaltak számára kialakított megoldásoktól. Lehet önálló egység – mint pl. a Budaörsi katonai temető vagy az Úz völgyi katonai temető. Ugyanakkor megjelenhet mint erre a célra elkülönített parcella egy-egy sírkerten belül is. A típus legfontosabb jellemzője a sírok egységes megjelenése, és az, hogy a fenntartójuk/tulajdonosuk gyakran valamely állami/katonai szervezet.

Egyház, felekezet szerint: katolikus, protestáns, izraelita stb emlékhelyek

A különböző egyházak különböző jellemzőkkel rendelkező emlékhelyeket üzemeltetnek, hiszen a hit, a halál, és a túlvilág egymástól nehezen elválasztható fogalmak. Nem egy vallás tanította azt, hogy az ősök tiszteletére szánt áldozatot a temetkezés helyén kell bemutatni. (Hiszen itt az ősök testileg és lelkileg is jelen vannak).

• A katolikus emlékhely

A középkori keresztény életforma egyik jellemzője az élők és holtak optikai, elvi, vallási egysége. Vagyis az, hogy a halottak nemcsak jelképesen, hanem szinte szó szerint részt vettek az élők vallásgyakorlatában. Ennélfogva a katolikus felfogás szerint a holttestek elhelyezhetők a templomban vagy a templom környékén is (lásd pl. a Szent Gellért Urnatemető esetét.).

A katolikus emlékhelyek sajátossága, hogy keleti tájolásúak. Ugyanis az általános hit szerint Krisztus „az igazság napja” kelet felől fog megjelenni az utolsó ítélet idején. A halva született vagy kereszteltelenül meghalt gyerekek, a gyermekágyban meghalt asszonyok az ártatlanok temetojeben, a temeto fala mellett kapnak helyet. Hitetlenek, izraelita vallásúak, hóhérok, vándorszínészek, halottmosók, öngyilkosok Magyarországon a 19. század derekáig nem kerülhettek megszentelt földbe. Természetesen a kutya temetése sem történhetett meg katolikus területen. (Ahogy erre most sem kerülhet sor, hisz eme célra rendelkezésre állnak külön kisállat temetők).

A középkorban egyébként a parcellákat, sírmezőket tíz évente újították fel. A kiemelt csontokat a fal mentén elhelyezett csonttartókban, osszáriumokban helyezték el. (Az osszárium jelentése: csontkamra). Valószínűleg erre a szokásra vezethető vissza az a mai gyakorlat, amely szerint a hamvvedreket legszívesebben az emlékhely falba helyezik el. (Mint ahogy ez pl. a Szent Gellért Urnatemetőben is szokásban van.)

• A protestáns emlékhely

A protestáns emlékhelyeken – melyek legismertebb példáját Pécel református temetője adja – a szertartásnélküliség és az egyszerűség, a puritán felfogás az uralkodó. Vagyis az, hogy az áldozatoknak, a halotti miséknek, szentektől kért közbenjárásoknak nincsen semmi értelmük. Tehát a református emlékhely mindenképpen elkülönül az istentisztelet helyétől. Ráadásul mivel a kereszt sírjelként nem használható, a felirat, és a fejfa szolgál fő díszítő elemként.

• Az izraelita emlékhely

Az izraelita emlékhelyeken értelemszerűen a judaizmusban gyökerező hagyományok érvényesülnek. (A halottak lábukkal Jeruzsálem irányába történő eltemetése, héber feliratok, helytakarékos kialakítás stb.). A zsidó emlékhelyek legismertebb példáját a Kozma utcai, régi nevén a Rákoskeresztúri izraelita temető jelenti. (Bár az izraeliták a 19. század közepéig csak a városfalon kívül temetkezhettek.)

• Egyéb típusok

A fenti típusok mellett természetesen számtalan további temeto változat is létezik. Egyes nagy népsűrűségű városokban nagyon kevés hely áll rendelkezésre még az élők számára is. Ezért a holtak, mint a szardíniásdobozban a halak, egymáson fekszenek. A magyarság sajátos temetkezési szokásainak külön blogcikket szentelünk.

Hong-Kongban teraszos kialakítású temetok is léteznek. Egyes helyeken – pl. Egyiptomban – a nekropoliszok az élők előtt is nyitva állnak. Sőt, sok helyen a katakombák, kripták mai napig működnek.

Természetesen az emlékhelyek aszerint is megkülönböztethetők, hogy az elhalt, akinek végső nyughelyül szolgálnak, homo sapiens vagy más fajú egyed-e. Illetve élő organizmus, avagy másfajta entitás, esetleg tárgy. Eszerint a felosztás szerint létezik kisállat temető, Tamagocsi temető, Tesla temető is.