Koporsós temetés

A koporsós temetés a leghagyományosabb módja az elhunyttól való búcsúzásnak; a holttest egy hosszúkás, főleg fából – többnyire bútorlapból, tölgyből, fenyőből, nyárból vagy mahagóni faanyagból – készült halotti ládában kerül elhelyezésre, majd eltemetésre. Ha a család a búcsúztatás ezen formáját preferálja, számos döntést kell meghoznia: választania kell a különböző koporsók között és mivel ezt a típusú temetés az évszázados hagyományoknak köszönhetően kimondottan szertartásos jelleget ölt, a ravatalozóban történő búcsúztatás, a ceremónia részletkérdései – a halottak öltöztetése, a szemfedő, a zárt vagy nyitott koporso preferálása kapcsán is rendelkeznie kell a temettetőnek (a sírhely kérdéseiről nem is beszélve). Bár cégünk a biztosítja temetés teljes körű megszervezést, lebonyolítást, illetve kész forgatókönyvekkel is tudunk segíteni, ha a család nem kíván részletkérdésekben dönteni, azonban fontosnak érezzük, hogy elmondjuk, nagy vonalakban mit kell tudni a búcsúztatás ezen formájáról.

Előnyök

Közeli hozzátartozó halálakor fojtogató lehet a hiány érzése. Hol van most? Hová lett? – tesszük fel sokszor magunknak a kérdést, amit mindezidáig senki nem tudott biztosan megválaszolni. A hagyományos temetkezés esetén legalább azt tudjuk, hogy az elhunyt teste hol van, és ez is békével tölthet el bennünket. A szertartás előtt, ha szeretnénk, megnézhetjük a halottat, elbúcsúzhatunk tőle személyesen is, később elüldögélhetünk a sírja mellett, és érezzük, hogy valamiképp ott van. Maga a temetés talán katartikusabb, fájdalmasabb lehet, mert kézzelfogható, testközeli élmény a halál, a sírhantba való leeresztés pedig véglegessé, nem letagadhatóvá, nem visszavonhatóvá teszi az elmúlást. A test ravatalon történő utolsó megtekintésének lehetősége ezen forma esetén lehetséges csak. Az emberek évszázadok óta temetik a halottakat koporsokban és még ma is sokan úgy látják, hogy ez a természet körforgásába való visszatérés legősibb és ennélfogva legigazabb módja.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a temetés ezen formája a legköltségesebb búcsúztatási módok közé tartozik – de nem azért, mert a koporso drága (a bútorlapból készült változatok olcsóbbak lehetnek, mint a jobb minőségű hamvvedrek), hanem a járulékos költségek miatt. A testet ugyanis a temetés napjáig tárolni, hűteni kell, a szemfedő, a halottak öltöztetése, nyitott koporsos temetés esetén a kozmetikai eljárások, adott esetben a balzsamozás költsége stb. mind összeadódik, emiatt a végelszámolás során vastagon foghat a ceruza. Arról nem is beszélve, hogy a sírhely és a síremlék is jóval drágább, mint hamvasztás esetén, és a sírhant gondozása, rendben tartása is több időt, energiát, jelenlétet igényel. Ugyanakkor fontos lehet tudni azt is, hogy ha sor kerül a temetés előtt a test balzsamozásra, a balzsamozáshoz felhasznált anyagok (formaldehid, glicerin stb) jelentős környezetkárosító hatást fejthetnek ki.

A legfontosabb szabályok

Ha a halottak koporsóban kerülnek végső nyughelyükre, a legfontosabb szabály az, hogy az elhunytat a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását követő 96 órán belül el kell temetni. Ha a test hűtése biztosított, erre 15 nap áll rendelkezésre. 15 napon túl is megtörténhet a temetés, amennyiben a test hűtése biztosítva van, illetve a temetés helye szerint illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal ehhez hozzájárulását adta, amit a temettetőnek külön kérelmeznie kell. Természetesen a test hűtését biztosítjuk, és ezt az engedélyeztetési eljárást is teljes körűen intézzük.

A halottas láda általában sírgödörben kerül elhelyezésre (bár van lehetőség kriptában történő elhelyezésre is). Az egyes (egyszemélyes) sírhelyben egy, a kettes (kétszemélyes) sírhelyben két halottas láda helyezhető el. Ha a kétszemélyes sírhely már tartalmaz egy ládát, és ennek elhelyezése 15 évnél régebben történt meg, mint a második láda elhelyezésének napja, a sír megnyitása – a második láda eltemetése – nem engedélyköteles; ellenkező esetben közegészségügyi hatóság engedélyére van szükség, amelynek beszerzését természetesen teljes körűen intézzük. Fontos, hogy a temető csak akkor adja ki a temetési engedélyt, ha a sírhely felett rendelkező személy a temetéshez írásbeli nyilatkozatban hozzájárult – ha nem ismert ennek a személynek a kiléte, vagy valamilyen oknál fogva nem sikerül beszerezni ezt a papírt, munkatársunk készséggel áll ez ügyben is a család rendelkezésére.

Ha a halottak koporsóban kerülnek eltemetésre, a sírgödörben történő elhelyezés napját követő 25 évig (kriptában 60 évig) áll fent a rendelkezési jog (használati idő); ha a 25 éves időtartam alatt új halottas láda kerül a sírba (kriptába), a rendelkezési jog időtartama „újraindul”, vagyis 25 évvel - 60 évvel – meghosszabbodik. Fontos, hogy urna sírba történő behelyezése a lejárati időt nem hosszabbítja meg, csak a halottas láda eltemetése. 
A sírkövet a temetés előtt 48 órával el kell bontani, hogy a sírások hozzáférjenek a sírhanthoz – ha a temettető rendelkezik sírkövessel, ezt ő is intézheti, ha nem, ebben is tudunk segíteni.

A halotti ládákkal kapcsolatos tudnivalók

A legfontosabb, hogy ha az elhunyt földbe kerül eltemetésre, a koporsok csakis olyan anyagokból készülhetnek, amelyek elbomlanak, vagyis nem veszélyeztetik a környezetet. Mindez praktikusan azt jelenti, hogy a halottas ládának fából (de legalábbis valamilyen faanyagból) kell készülnie. Bár ismertek alternatív megoldások – pl. a papírból készült vagy gyapjú koporsó esetére is van példa, főleg külföldi országokban - Magyarországon a halotti láda anyaga többnyire a fa - tehát fémből, műanyagból készült, illetve üvegkoporsók nem használhatók földbe temetés során. Ugyanakkor, ha a kriptában kerül elhelyezésre a holttest, a halotti láda elbomló anyagból álló kialakítását előíró szabály nem érvényes, tehát sírboltban van lehetőség elhelyezni műanyag, fém vagy üvegkoporsót is.

Fontos, hogy egy halottas ládában egy holttest helyezhető el (kivéve azt az esetet, amikor az anya és az újszülötte halála miatt a temetés egy időben történik).
A halotti ládák sokféleképpen csoportosíthatók. Az egyik osztályozási szempont a láda alakja, kialakítása. Hagyományosnak tekinthető a négyszögforma, illetve a hatszög alakú (ún. szarkofág típusú láda), újabb változatnak a nyolcszög alakúak, illetve az amerikai típusok –ez utóbbiak két felé nyithatók, így a ravatalozóban diszkréten, elegánsan tekinthető meg a halott. A ládák alapfelszereltségének tekinthető a kárpit és a párna, szemfedőt azonban nem mindegyik tartalmaz.
A koporsok – és az árak - közötti legfontosabb különbséget természetesen a láda anyaga jelenti – az egészen olcsó példányoktól kezdődően az üvegkoporsókon keresztül a luxus koporsókig bezárólag a választék igen nagy.

 A legköltséghatékonyabb választást természetesen a búrlapból álló megoldások jelentik – ezek ára 100 000 forint körül van. Egy szinttel magasabb osztályt képviselnek a tölgyből, nyárfából, cseresznyefából, esetleg diófából készült példányok – ezek általában 200 000 – 600 000 forintért cserébe kaphatók meg. A luxus koporsók kategóriájában a legnépszerűbbek a mahagóni faanyagból készült példányok. A mahagóni fa, mint trópusi keményfa, széles deszkaszélessége, sötét színe, valamint gyönyörű erezete és textúrája miatt kedvelt választás. Sokak szerint a luxus koporsók azt a benyomást keltik, hogy a temettetőnek semmi sem drága, nem számít neki a pénz – hisz minden láda lebomlik előbb-utóbb, az elhunytnak pedig mindegy. mert nem kérdés, mi történik a halottal a koporsóban – azonban ha a család egy műtárgy számba menő alkotással kívánja megtisztelni elhunytat a nyitott koporsós ravatalozás során, megérheti a típus a hétszámjegyű árát.
A ládák között természetesen különbséget tehet még a méretük – léteznek plus size darabok, illetve gyermekek számára készült példányok -, illetve a színük is megkülönbözteti őket: az időseknek fekete koporsókat - vagy fekete, barna, májszínű -, a fiatalabbaknak világos – fehér, rózsaszínes, kékes – árnyalatút illik választani. A ládák igény szerint különböző jelzésekkel, szimbólumokkal, feliratokkal is elláthatók.

Egyébként azt, hogy a ládák fából készülnek, nemcsak praktikus szempontok magyarázzák, hanem szimbolikusok is: a fa összetett jelkép, a törzse az alsó és felső világok, az élet és a halál, a gyökerek és az ágak közötti összeköttetést szimbolizálja. A fára jellemző változások – a növekedés (gyermekkor), a virágba borulás (fiatalkor), a termés érése (gyermekek születése) majd a kiszáradás (az elmúlás) az emberi élet szakaszainak is megfeleltethetők.
Természetesen ha a halottak koporsóban kerülnek végső nyughelyükre, a fából készült megoldások mellett léteznek rézből, bronzból, rozsdamentes acélból, aranyból készült példányok is, azonban ezek, ahogy arról már szó volt, csak kriptában helyezhetők el Magyarországon.

A szertartás, a búcsúztatás menete

Ahhoz, hogy maga a szertartás és a temetés kezdetét vehesse, számos előkészületet kell elvégezni. Ahogy arról már szó volt, intézni kell a bürokratikus feladatokat, ki kell választani a ládát, a temetés időpontját, tisztázni szükséges a sírhellyel kapcsolatos kérdéseket – sírhelyet vásárolni, vagy a meglévőt elbontani -, értesíteni a hozzátartozókat, intézkedni a halottak öltöztetése, előkészítése kapcsán, gondoskodni a szertartás részleteiről (zenét, virágot, szertartás típust – egyházi, polgári – választani) - és még ezer feladat áll a temettető előtt. Vállalkozásunk ezeket a terheket leveszi a család válláról, és ha ránk bízza, a részletekkel kapcsolatos döntéseket is meghozzuk Ön helyett. Azonban a szertartással és a temetéssel járó procedúra abszolválása kizárólag a hozzátartozók feladata – ezért az alábbiakban bemutatjuk, hogy néz ki egy átlagos búcsúztatás menete.

A kezdő időpont előtt legalább fél-egy órával illik megjelenni. Ekkor a test már a ravatalozóban vár az utolsó útjára. A koszorúk elhelyezésre kerülnek, megérkeznek a hozzátartozók. Ha nyitott koporsóban van elhelyezve, látható az elhunyt teste, azonban szokásos esetben halottak szeme a szemfedél által van beborítva, hogy csak az nézhessen bele az eltávozott lelkük tükrébe, aki a felemeli a szemfedelet (a halottak szeme egyébként régebben azért került ilyen formán eltakarásra, hogy nehogy maguk után szólítsanak az élők közül valakit). A gyászbeszéd elhangzása után a láda a halottas kocsiba kerül (mégpedig lábbal a sír felé, a hagyomány szerint azért, hogy az elhunyt ne legyen hazajáró). Ekkor a résztvevők, vagyis a pap vagy polgári búcsúztató személy, a családtagok, rokonok, barátok, illetve a halottaskocsi elindulnak a végső nyughely felé. A menetet a szertartásvezető vezeti, őt követi a halottas kocsi, a halottaskocsit közvetlenül a legközelebbi hozzátartozók, őket a távolabbi kapcsolatban állók. A sír meg van nyitva, a sírásók a helyszínen várnak. A halottas kocsiból temetés lebonyolításáért felelős személyzet kiemeli a halottas ládát, és lécek segítségével elhelyezi a gödör felett. Ekkor elhangzik az utolsó beszéd, majd megtörténik a láda leengedése a sírba. Ilyenkor szokás, hogy a közeli hozzátartozók a sírba földet szórnak vagy virágot ejtenek. Ezután a sírásók megkezdik a behantolást, majd elhelyezik a koszorúkat a sír körül. Végül a család fogadja a temetésen megjelent személyek részvétnyilvánítását, majd a társaság a halottszállító autóval, a szertartásvezetővel, a személyzettel együtt elvonul a helyszínről.

Természetesen a fenti menetrend nem kőbe vésett, és nem muszáj a búcsúztatónak szomorúnak sem lennie. Ha az elhunyt azt kéri – de legalábbis nem rendelkezett ellenkezőleg - vagy a hozzátartozók úgy látják jónak, a gyász ezen aktusa akár vidám formát is ölthet, sőt a koporsó tánccal, az elhunytra jellemző viccek mesélésével is kísérhető – minden jöhet, ami nem sérti az elhunyt méltóságát (lásd a Ghánából induló világsikert elért koporsós tánc példáját).
A temetést követően az élők halotti torral, étteremben vagy a család otthonában közösen elfogyasztott ételekkel adóznak az elhunyt emlékének, mégpedig a hagyomány szerint a halottak haragjának engesztelése, jóindulatuk biztosítása érdekében. Ugyanis régebben tabu volt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mi történik a halottal a koporsóban – tudták az emberek, hogy előbb utóbb úgyis megtudják a kérdésre a választ, ezért nem is firtatták, hanem az elhunyt emlékének életben tartásával próbálták enyhíteni fájdalmukat.