A koporsós temetés a leghagyományosabb módja az elhunyttól való búcsúzásnak. A holttest egy hosszúkás, főleg fából készült halotti ládában kerül elhelyezésre, majd eltemetésre.
Ha a család a búcsúztatás ezen formáját preferálja, számos döntést kell meghozni. Először is, választania kell a különböző koporsók között. Másodszor, mivel ezt a típusú temetés kimondottan szertartásos jelleget ölt, a búcsúztatás részletkérdései kapcsán is rendelkeznie kell. Vagyis sok egyéb mellett például választ kell adnia arra a kérdésre, zárt vagy nyitott koporso legyen-e a ravatalon.
Partnereink természetesen a biztosítják temetés teljes körű megszervezést, lebonyolítást. Továbbá kész forgatókönyvekkel is tudunk segíteni, ha a család nem kíván részletkérdésekben dönteni. Mindazonáltal fontosnak érezzük, hogy elmondjuk, nagy vonalakban mit kell tudni a búcsúztatás ezen formájáról. Ugyanakkor mivel sokakat érdekel, mi lesz az elhunyt testével a temetést követően, erre a kérdésre is válaszolunk a cikk második részében.
Közeli hozzátartozó halálakor fojtogató lehet a hiány érzése. Hol van most? Hová lett? – tesszük fel sokszor magunknak a kérdést, amit mindezidáig senki nem tudott biztosan megválaszolni. A hagyományos temetkezés esetén legalább azt tudjuk, az elhunyt teste hol nyugszik, és ez is békével tölthet el bennünket. A szertartás előtt, ha szeretnénk, megnézhetjük a halottat. Elbúcsúzhatunk tőle személyesen is, később elüldögélhetünk a sírja mellett, valamint érezzük, valamiképp ott van.
Maga a temetés talán katartikusabb, fájdalmasabb lehet. Ugyanis kézzelfogható, testközeli élmény a halál, a sírhantba való leeresztés pedig véglegessé, nem letagadhatóvá, nem visszavonhatóvá teszi az elmúlást. A test ravatalon történő utolsó megtekintésének lehetősége ezen forma esetén lehetséges csak. Az emberek évszázadok óta temetik a halottakat e módszer szerint. Még ma is sokan úgy látják, ez a természet körforgásába való visszatérés legősibb és ennélfogva legigazabb módja.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a temetés ezen formája a legköltségesebb búcsúztatási módok közé tartozik. De nem azért, mert a zárt, pláne a nyitott koporsó drága (a bútorlapból készült változatok olcsóbbak lehetnek, mint a jobb minőségű hamvvedrek). Hanem a járulékos költségek miatt. A testet ugyanis a temetés napjáig tárolni, hűteni kell. A szemfedél, a halottak öltöztetése, nyitott koporsó esetén a kozmetikai eljárások, a balzsamozás költsége stb. mind összeadódnak. Emiatt a végelszámolás során vastagon foghat a ceruza.
Arról nem is beszélve, hogy a sírhely és a síremlék is jóval drágább, mint hamvasztás esetén. Ráadásul a sírhant gondozása, rendben tartása is több időt, energiát, jelenlétet igényel.
Miként rendelkeznek a szabályok a búcsú ezen formáját illetően? Nos, az egyik legfontosabb az, hogy az elhunytat a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítását követő 96 órán belül el kell temetni. Ha a test hűtése biztosított, erre 15 nap áll rendelkezésre. 15 napon túl is megtörténhet a temetés, azonban két feltételnek ilyenkor fenn kell állnia. Egyfelől a test hűtésének biztosítva kell lennie. Másfelől a temetés helye szerint illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatalnak hozzájárulását kell adnia. Ezt a hozzájárulást a temettetőnek külön kérelmeznie kell. Természetesen a test hűtését biztosítják a vállalkozók, és ezt az engedélyeztetési eljárást is teljes körűen intézik.
A halottas láda általában sírgödörben kerül elhelyezésre (bár adott a lehetőség kriptában történő elhelyezésre is). Az egyes (egyszemélyes) sírhelyben egy, a kettes (kétszemélyes) sírhelyben két halottas láda helyezhető el. Tegyük fel, a kétszemélyes sírhely már tartalmaz egy ládát. Ha ennek elhelyezése 15 évnél régebben történt meg, mint a második láda elhelyezésének napja, akkor nincs különösebb tennivaló. Vagyis a sír megnyitása – a második láda eltemetése – nem engedélyköteles. Ellenkező esetben közegészségügyi hatóság engedélye szükséges, amelynek beszerzését természetesen teljes körűen intézik a temetkezési vállalkozók.
A temető akkor adja ki a temetési engedélyt, ha a sírhely felett rendelkező személy a temetéshez írásbeli nyilatkozatban hozzájárult. Ha nem ismert ezen személy kiléte, vagy valamilyen oknál fogva nem sikerül beszerezni ezt a papírt, az sem gond. A vállalkozók készséggel állnak ez ügyben is a családok rendelkezésére.
Ha a halottak koporsóban kerülnek eltemetésre, a sírgödörben történő elhelyezés napját követő 25 évig áll fent a rendelkezési jog. (Ha kriptában, akkor 60 évig.) Ha a 25 éves időtartam alatt új halottas láda kerül a sírba (kriptába), a rendelkezési jog időtartama „újraindul”. Vagyis 25 évvel - 60 évvel – meghosszabbodik. Urna sírba történő behelyezése a lejárati időt nem hosszabbítja meg, mindössze a halottas láda eltemetése. A sírkövet a temetés előtt 48 órával el kell bontani, hogy a sírások hozzáférjenek a sírhanthoz. Ha a temettető rendelkezik sírkövessel, ezt ő is intézheti, ha nem, ebben is tudnak partnereink segíteni.
A legfontosabb, ha az elhunyt földbe kerül eltemetésre, a koporsok csakis olyan anyagokból készülhetnek, amelyek elbomlanak. (Vagyis nem veszélyeztetik a környezetet.) Mindez praktikusan azt jelenti, hogy a halottas ládának fából (de legalábbis valamilyen faanyagból) kell készülnie.
Tény, hogy ismertek alternatív megoldások – pl. a papírból készült vagy gyapjú koporsó esetére is létezik példa, főleg külföldi országokban. Azonban az is tény, hogy Magyarországon a halotti láda anyaga többnyire a fa. Tehát fémből, műanyagból készült, illetve üvegkoporsók nem használhatók földbe temetés során.
Ugyanakkor, ha a kriptában kerül elhelyezésre a holttest, a halotti láda elbomló anyagból álló kialakítását előíró szabály nem érvényes. Tehát sírboltban van lehetőség elhelyezni műanyag, fém vagy üvegkoporsót is.
Egy koporsót egy holttest elhelyezésére lehet csak használni. (Kivéve azt az esetet, amikor az anya és az újszülötte halála miatt a temetés egy időben valósul meg.)
Ahhoz, hogy maga a szertartás és a temetés kezdetét vehesse, számos előkészületet kell elvégezni. Ahogy arról már szó volt, először is intézni kell a bürokratikus feladatokat. Azután ki kell választani a ládát, a temetés időpontját, tisztázni szükséges a sírhellyel kapcsolatos kérdéseket – sírhelyet vásárolni/a meglévőt elbontani. Eközben értesíteni kell a hozzátartozókat, intézkedni a halottak öltöztetése, előkészítése kapcsán. Nem szabad elfeledkezni a szertartás részleteiről. Vagyis zenét, virágot, szertartás típust – egyházi, polgári – választani. És még ezer feladat áll a temettető előtt.
Vállalkozó partnereink ezeket a terheket leveszi a család válláról, és ha rájuk bízza, a részletekkel kapcsolatos döntéseket is meghozzák Ön helyett. Azonban a szertartással és a temetéssel járó procedúra abszolválása kizárólag a hozzátartozók feladata. Ezért az alábbiakban bemutatjuk, hogy néz ki egy átlagos búcsúztatás.
A kezdő időpont előtt legalább fél-egy órával illik megjelenni. Ekkor a test már a ravatalozóban vár az utolsó útjára. A koszorúk elhelyezésre kerülnek, megérkeznek a hozzátartozók. Ha nyitott koporsóban kerül elhelyezésre, látható az elhunyt teste. Azonban szokásos esetben halottak teste a szemfedél által van beborítva. Mégpedig azért, hogy csak az nézhessen bele az eltávozott lelkük tükrébe, aki a felemeli a szemfedelet. (A halottak szeme egyébként régebben azért került ilyen formán eltakarásra, nehogy maguk után szólítsanak az élők közül valakit).
A gyászbeszéd elhangzása után a láda a halottas kocsiba kerül. (Mégpedig lábbal a sír felé, a hagyomány szerint azért, hogy az elhunyt ne legyen hazajáró). Ekkor a résztvevők, a pap/polgári búcsúztató személy, a családtagok, rokonok, barátok, illetve a halottaskocsi elindulnak a végső nyughely felé. A menetet a szertartásvezető vezeti. Őt követi a halottas kocsi, a halottaskocsit közvetlenül a legközelebbi hozzátartozók, őket a távolabbi kapcsolatban állók. A sír meg van nyitva, a sírásók a helyszínen várnak. A kocsiból a lebonyolításáért felelős személyzet kiemeli a halottas ládát, és lécek segítségével elhelyezi a gödör felett.
Ekkor elhangzik az utolsó beszéd, majd megtörténik a láda leengedése a sírba. Ilyenkor szokás, a közeli hozzátartozók a sírba földet szórnak vagy virágot ejtenek. Ezután a sírásók megkezdik a behantolást, majd elhelyezik a koszorúkat a sír körül. Végül a család fogadja a temetésen megjelent személyek részvétnyilvánítását. Majd a társaság a halottszállító autóval, a szertartásvezetővel, a személyzettel együtt elvonul a helyszínről.
Természetesen a fenti menetrend nem kőbe vésett, és nem muszáj a búcsúztatónak szomorúnak sem lennie. Ha az elhunyt azt kéri – de legalábbis nem rendelkezett ellenkezőleg - vagy a hozzátartozók úgy látják jónak, vígkedvűség is lehet. Vagyis a gyász ezen aktusa akár vidám formát is ölthet. Sőt tánc mozdulatokkal, az elhunytra jellemző viccek mesélésével is kísérhető. Vagyis minden jöhet, ami nem sérti az elhunyt méltóságát. (Lásd a járvány idején Ghánából induló világsikert elért tánc példáját).
A temetést követően az élők halotti torral, étteremben vagy a család otthonában közösen elfogyasztott ételekkel adóznak az elhunyt emlékének. Mégpedig a hagyomány szerint a halottak haragjának engesztelése, jóindulatuk biztosítása érdekében. Ugyanis régebben tabu volt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mi lesz a testtel. Tudták az emberek, hogy előbb utóbb úgyis megtudják a kérdésre a választ, ezért nem is firtatták. Így az elhunyt emlékének életben tartásával próbálták enyhíteni fájdalmukat. Persze, az idők változnak, ezért ma már a kíváncsiság sokszor erősebb, mint a kegyelet kényszere. Ezért a következőkben megnézzük, mit történik az eltemetett testtel.
Nos, a válsz nem biztos, hogy különösebben meglepő lesz. A test idővel elbomlik. A földalatti első néhány hónapban jellemzően aktív bomláson, rothadáson megy keresztül. Később, szövetek és szervek tovább bomlanak és cseppfolyósodnak - kiszáradnak -, amíg végül csak a fogak maradnak.
A legelső szakaszban, közvetlenül a halál után, a test elsápad, hideggé válik, és megmerevedik. 4-10 nappal a halál után a test gázokat kezd el kibocsátani, felpuffad. A harmadik szakasz során - ekkor már a föld alatt - következik be az aktív bomlás szakasza. Ekkor a test elszíneződik, felhólyagosodik, a belső szervek lebomlanak, a haj, a fogak, a körmök meglazulnak. Végül a száraz bomlás szakaszában elporladnak a csontok is és csak a fogak maradnak meg.
Koporsóba helyezve a bomlás lassabb, mint közvetlen földbe temetés esetén. A folyamatot befolyásolja a test mérete, hőmérséklete, a környezet nedvességi és oxigén szintje is.
A koporsós temetés a klasszikus, hagyományom módja a búcsúztatásnak, a maga minden előnyével és hátrányával együtt. Ünnepélyes, szertartásos, megrendítő, ugyanakkor számos járulékos terhet ró a családra. Mindazonáltal, ha e forma mellett döntenek a hozzátartozók, partnereink készséggel állnak a rendelkezésükre.
© Minden jog fenntartva 2023