Segítség mindkét szülő egyidejű halálának feldolgozása és a perinatális gyász esetére

A gyász sosem könnyű, de egyes speciális esetei különösen nehezek lehetnek. Ezen nehéz esetek között említendő a mindkét szülő egyidejű halálának feldolgozása, és azon belül is a váratlan haláleset feldolgozása, avagy éppen a perinatális gyász. Akarunk beszélni róluk?

Mindkét szülő egyidejű halálának feldolgozása

Mindkét szülő egyidejű – egymáshoz közeli - halála különösen nyomasztó gyászreakciók fellépését válthatja ki. Akár anticipált, akár váratlan haláleset az, amit kénytelenek vagyunk elszenvedni, a gyász feldolgozása ilyenkor különösen nehéz lehet. Ezért, a következőkben megnézzük, milyen lépéseket érdemes megtenni a gyógyulás felé vezető útra való minél gyorsabb rátérés érdekében.

Ismerkedjünk meg a gyászfolyamat sajátosságaival!

Ha a gyászfolyamat univerzális sajátosságaival tisztában vagyunk, talán valamelyesét csökkenthetjük a halálesetek letaglózó erejét. Mindkét szülő egyidejű halálának feldolgozása során, akár anticipált, akár váratlan haláleset feldolgozása az, ami előttünk áll, a következő tünetekre biztosan számíthatunk.

• Sokk
• Harag
• Hitetlenség
• Önvádló gondolatok
• Szomorúság
• Depresszió

Összességében azzal számolhat ilyenkor az ember, hogy a halál időpontjától számított hat hónap és egy év közötti idő eltelte után érzi majd jobban magát.

Adjunk időt magunknak a gyógyulásra!

Az idő mindent begyógyít, tartja az ezerszer hallott mondás, és ez természetesen a szülő halálának feldolgozása esetén is igaz. Vagyis ha elég hosszú időt adunk magunknak a gyászmunkára, az sokat segíthet az elfogadásban. Így támogathatja a megbékélést azügyben, hogy szüleink már nincsenek ott, hogy úgy vezessenek, szeressenek és támogassanak, ahogyan egykor. A gyógyulási folyamatot elősegíthetjük:

• A szokásos rutinok fenntartásával
• A megfelelő mennyiségű pihenéssel
• Megfelelő folyadékbevitellel, táplálkozással
• A higiéniés tevékenységek nem-elhanyagolásával
• A test és az elme edzésével
• Másokhoz való kapcsolódással
• Szükség esetén segítségkéréssel
• Az érzelmek kiengedésével, a sebezhetőség érzésének elfogadásával

Találjuk fel az új identitásunkat!

Mindkét szülő hirtelen, avagy egymáshoz közeli halálának feldolgozása során szembesülni fogunk a ténynél: árvák lettünk. Érezhetjük úgy, egyedül maradtunk a világban, nincs kihez fordulnunk támogatásért, tanácsért, sőt gondolhatunk arra is: mi következünk a sír-sorban. Ezt a fajta szorongást, bizonytalanságot enyhítendő érdemes új identitást felvennünk. Például az árvaság, a halára ítéltség helyett az egyszál magunk vagyunk, nem tehetünk mást, mintsem kétszeres erővel állunk elébe az élet megpróbáltatásainak identitását. Tanácsos lehet gyászról szóló könyveket, cikkeket is olvasni a kellemetlen gondolatok, érzések kezelését elősegítendő.

Ápoljuk, tegyük intenzívebbé a családi kapcsolatokat!

A szülők hirtelen/egymáshoz közeli halála sokszor a családok széthullásához, a testvérek eltávolodásához vezet, hisz ilyenkor nincs, aki összetartsa a családot. Tanácsos tehát erőfeszítéseket tenni a családtagokkal ápolt viszony mélyítésére, az esetleg elhidegült viszonylatok felmelegítésére. Mindez segíthet ugyanis a magány érzésének leküzdésében, a támogatás elérésébe. Tudniillik a testvérek nagyobb valószínűséggel értik meg fájdalmunkat, szenvedésünket, mint a távolabbi hozzátartozók, barátok.

Fejezzük ki tiszteletünket a szüleink iránt!

A tiszteletadás aktusai segítenek lezárni a gyászfolyamatot, elfogadni a veszteséget. A szokásos megemlékezéseken, ajándékokon kívül azonban azzal is tiszteleghetünk szüleink élete előtt, ha igyekszünk jobbá tenni, fejleszteni magunkat. Magyarán, ha továbbra is törekszünk olyan emberré válni, akire a szülők büszkék lennének, túlvilági kedvükbe járhatunk, így a saját közérzetünken is segíthetünk.

A perinatális gyász

A perinatális gyász az a folyamat, amelyen a szülők közvetlenül a magzat/csecsemő elvesztése után, vetélés, halvaszületés, abortusz, csecsemőhalál következtében mennek keresztül.
Ez a fajta gyász rendkívül intenzív és összetett lehet, mivel a szülők nemcsak a gyermekük halálát gyászolják, hanem azokat az álmokat és jövőképeket is, amelyeket a gyermekükhöz kapcsoltak.

• Érzelmi reakciók. A szülők különböző érzelmeket élhetnek át, így például mély szomorúságot, bűntudatot, haragot, ürességet és kétségbeesést. Az érzelmek intenzitása változó lehet, és gyakran hullámokban jelentkezhetnek.
• Fizikai tünetek. A gyász fizikai tünetekkel is járhat, például fáradtsággal, étvágytalansággal, alvászavarokkal, és egyéb stresszhez kapcsolódó problémákkal.
• Társadalmi következmények. A gyász befolyásolhatja a szülők közötti kapcsolatot, valamint a tágabb családi és baráti körrel való interakcióikat is. Az emberek gyakran nem tudják, hogyan reagáljanak, és ez tovább növelheti a szülők izoláltságát.

A perinatális gyász ugyanakkor hosszú távú hatásokat is okozhat. Köztük mentális, egészségügyi problémákat, depressziót, szorongást, valamint a jövőbeni terhességekkel kapcsolatos félelmeket. A perinatális gyász hatásainak mérséklése érdekében tanácsos terapeutához fordulni, támogatói csoportokban részt venni, önsegítő megoldások, könyvek, cikkek felé fordulni.

Végszó

Fogadjunk minden napot úgy, ahogy jön, és haladjunk kis lépésekben a fájdalomcsillapítás irányába. Bár a perinatális gyász, illetve a mindkét szülő egyidejű halálának feldolgozása, és azon belül is a váratlan haláleset feldolgozása lehetetlenül nehéznek tűnhet, van remény. Ha a fenti tanácsokat megfontoljuk, és megadjuk az időnek azt, ami az időé, hamarabb a gyógyulás útjára léphetünk, mint gondolnánk.