Őrült ötlet, de van benne rendszer: saját gyászbeszéd saját temetésre

Bár a temetésen elhangzó beszédet rendszerint a szónok vagy a közeli hozzátartozó írja meg, lehet olyan is, hogy valaki előre dolgozik kicsit a saját búcsúztatójára, és maga készíti el az életútját és tetteit bemutató szöveget. Mégiscsak a temetés az egytelen esemény az életben, ami tényleg rólunk szól – akkor viszont maradéktalanul szóljon minden úgy (a beszéd is), ahogy azt hallani szeretnénk. Bár a dolog elsőre morbidnak tűnhet, hiszen kevesen foglalkozunk szívesen a saját temetésük részleteivel, jobban belegondolva mégsem ördögtől való ötlet magunknak elkészíteni a búcsúztó szövegünket. Erre még történelmi példa is van: V. Károly spanyol uralkodó temetését a király kérésére még életében elpróbálták, úgy hogy a fejedelem élve feküdt be a koporsójába…

A halálfélelem enyhítésének legjobb módja, ha élvezzük az életet

A haláltól való félelem enyhítésének legjobb eszköze az, hogy igyekszünk minél jobban élvezni az életet. Az élet élvezetének pedig szükséges feltétele, hogy felkészülve várjuk mindazt, amit a létezés az utunkba sodorhat. Ez pedig a halál is lehet – hiszen végrendeletet sem véletlenül ír az ember. A saját búcsúztató szöveg elkészítése ugyanakkor izgalmas leltározási feladatként is felfogható, amivel értelmet, narratívát szőhetünk életünk történései köré, így rendezhetjük itteni sorainkat is. Egy szó, mint száz, evilági és túlvilági szempontból nézve is érdemes lehet megpróbálkoznia az embernek a saját szövege megírásával. Egy beszéd arról, hogy mit szerettünk, mit tanultunk, és mit mondanánk el másoknak azután, hogy „elmentünk”, jogos és jól hangzó műfaj.  Az alábbiakban bemutatunk ebből a körből néhány példát, hogy motivációt vagy inspirációt adjunk az íráshoz, és megnézzük, hogy mely szempontokra érdemes figyelni a szöveg elkészítése során.

Első példa

„Ha körém ültetek most a nagy teremben, azt köszönöm nektek. Ugyanakkor sajnálom is. Bárcsak vidámabb alkalmat adhattam volna a gyülekezésre. Mindazonáltal, ha sikerült módot adnom arra, hogy végre ne azt kelljen csinálnotok, amit a házastársatok elvár tőletek, megköszönhetitek nekem ezt a potya alibit.”
 
„Kivétel nélkül mind szeretlek titeket, és remélem, ti is szerettek engem azután is, hogy már nem vagyok veletek. Remélem, én is eszetekbe fogok jutni, amikor a naplementét nézitek, vagy amikor furcsa madárszót hallotok. Remélem, mosolyogtok. Azt szeretném, hogy mindenki mosolyogjon. Bár lehet, most fájdalmat okozok, az örömöt csakis magatoknak köszönhetitek. Mind gyönyörűek vagytok, de sokkal szebbek akkor, ha a mosolyt választjátok.”

Második példa

„Soha nem gondoltam volna, hogy a saját temetésemen elhangzó búcsúbeszéd szerzője leszek, most mégis itt vagyok. Fogadni mernék, egyikőtok sem hitte volna el, hogy a saját temetésemen felcsendülő beszéd írója leszek, amíg saját fülével nem hallja, most viszont mind elhihetettek, hogy képes voltam a szöveget megfogalmazni. Tény, hogy nem volt könnyű. Nem volt könnyű mindenkitől elbúcsúzni. Elhihetettek, hogy ez volt az utolsó dolog, amit meg akartam tenni. Mindazonáltal köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy még utoljára meghallgattok. Remélem azért, eljutok röhögés nélkül a poénig…”
 
„Azok, akik valaha is hallották, hogy megpróbálok elmesélni egy viccet, tudják, mire gondolok. Azt mondják, hogy a halálnak nem kellene viccesnek lennie – talán ezért nevettem el magam a viccek közepén; mindig siettem, és mindig a következő témára akartam már rátérni. Most viszont már nem sietek sehova. Mindazonáltal biztosíthatlak titeket, hogy jól vagyok, és szeretném, ha ti is jól lennétek. Ugyanakkor azonban ne hallgassatok rám. Ne felejtsétek, hogy a viccmesélés lehet ugyanolyan szórakoztató, mint a végén a poén. Ne siessetek sehova. Gyakoroljátok a türelem erényét. Bárcsak többet gyakoroltam volna én is.”

Harmadik példa

„Az életem nagy részét azzal töltöttem, hogy másokon próbáltam segíteni; remélem ti is ezt teszitek. Mindig a nehezebb utat választottam; az orvosi egyetemen az esélyekkel való sikeres dacolást, a munkám során az emberi fájdalom csökkentését tűztem célul, és minden nehézségért hálás vagyok, amit a sors az utamba sodort. Bízom benne, hogy bárhol is jártok utatok során, sosem a könnyű, hanem a helyes utat választjátok, és mindig hallgattok a zsigereitekre, a szívetekre és a fejetekre. Ezeknek mind fontos mondanivalója van a számunkra.”

Szempontok a beszéd megírásához

Fontos, hogy az ember önmagát adja a szövegben; olyan érzést kell keltenie, mintha még mindig a szeretteivel lenne egy szobában, ennek pedig legjobb módja a saját, egyedi hangvétel; ennélfogva bármit írhatunk, ami jellemző ránk, megidézi az emlékünk. Egyáltalán nem kell súlyos vagy szomorú beszédet készíteni, és nem szabad visszariadni anekdoták és humoros elemek beszúrásától sem. Sőt, valószínűleg éppen ez az, amit a család és a barátok a leginkább szeretnének hallani.
Érdemes a családtagok, jó ismerősök véleményét is kikérni, különösen akkor, ha nehezen megy a „dicsekvés” vagy tárgyilagos írás az életünkről. Mivel ez az utolsó üzenet, amelyet az élők számára itt hagyunk, nem érdemes ilyenkor visszafogni magunkat.
 
Tanácsos olyan környezetet teremtetni, ami ihletet ad az embernek. Ha el kell utazni a kedvenc kávénkért, fel kell bontani egy drága bort, vagy egy olcsó sört, kimenni a szabadba, ezt az áldozatot meg kell hoznunk azért, hogy az íráshoz szükséges érzelmeink feltámadhassanak. Fontos szem előtt tartani, hogy saját búcsúztató beszéd megírása nem gyerekjáték, így előfordulhat, hogy az ember feladja a munkát, ezért érdemes határidőt szabni, hogy „napi x időt foglalkozom vele”, majd visszatérni az élvezetesebb tevékenységekhez. Érdemes többször, friss szemmel is ránézni a szövegre, illetve megfontolni a hangos felolvasást. Ha kínosan, formálisan vagy szaggatottan hangzik egy rész, átírhatjuk.
Összefoglalva, bár a saját búcsúbeszéd megírása furcsának, sőt ijesztőnek tűnhet, nem szabad hagyni, hogy a félelem győzzön. Hatalmas lehetőséget ad a műfaj ugyanis arra, hogy örömöt, szeretetet és bölcsességet osszunk meg a szeretteinkkel, illetve átgondoljuk az ittlétünket és értelmet szőjünk az események közé. Végtére is, egészen biztos, hogy szeretteink emlékezni fognak az utolsó szavainkra. A laudáció tökéletes alkalom arra, hogy ne hagyjunk szó nélkül semmit.