Hogyan segíti elő a zene a gyászfeldolgozás folyamatát?

A gyászfeldolgozás folyamata teljesen egyéni. Van, aki egyedül szeret lenni, van, aki társas támogatásra vágyik. Van, akinek a séta segít, van, aki a kertészkedésben talál békét. És sokan vannak, akiknek a zene a legnagyobb támaszuk.
A zene számos gyógyító tulajdonsággal rendelkezik. Segít artikulálni a fájdalmas érzéseket, csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, enyhíti a depressziós tüneteket, és menekülőútként szolgál az élet elviselhetetlennek tűnő kihívásai elől. Mindez csak néhány tétel a zenehallgatás által elérhető számos egészségügyi előny közül. A zene végigkíséri a gyász egész folyamatát, a búcsúztatón elhangzó daraboktól kezdve, a gyászfeldolgozás utolsó szakaszáig. Az alábbiakban megnézzük, konkrétan hogyan, milyen utakon keresztül vezet a gyógyuláshoz.

Miért segít a zene a gyászon?

A szeretett hozzátartozó elvesztése felett érzett bánat súlyosan megbolygatja az ember érzelmi háztartását. Ilyenkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy önmagunkon kívülre kerülünk, és nem tudjuk irányítani az érzéseinket. A gyászreakciók sokszor ijesztőek, és idegenek azok számára, akik először tapasztalják meg a hozzátartozó elvesztése miatti veszteséget. Ilyenkor a gyász miatti bánat, mint egy vastag takaró rátelepszik az ember összes többi érzésére, és lefojtja azokat. Ez az elfojtás pedig mindenféle kontrollálhatatlan emocionális reakciókat válthat ki. A zene azonban hozzáfér a gyász rétege alatt megbúvó legmélyebb érzelmekhez, és segít hangot adni ezeknek a rejtett – de nagyon is valós – emócióknak. Tehát segít artikulálni az érzelmeket, és új kontextust ad a szenvedésnek, mert lehetővé teszi a fájdalmához való viszony átkeretezését.

A zene segít az emlékezésben

A zene segít a gyászolóknak emlékezni elhunyt szeretteikre. A zene a közös életük hangsávja. A hangok, dallamok és szövegek együtt egy gyönyörű emléket alkotnak, amelyet a hozzátartozó az elhunyttal való közös létéhez társíthat. Az emlékeket különleges alkalmakkal, helyekkel és beszélgetésekkel is összekapcsolhatja. Egyszóval az a gyászoló, aki képes ötvözni egy-egy zenedarabot az idő különleges alkalmaival, át tudja dolgozni a fájdalmát az összekapcsolódó pillanatok egyesítése által.

A zene táplálja a lelket

A léleknek saját nyelve van. A zene erőteljes üzenetét a tudatalatti lefordítja, ami érzelmi, illetve testi tapasztalatokban ölt testet, és erőteljes hatást gyakorol ez emócióktól kezdve gyászolással járó fizikai élményeinkig bezárólag az ember pszichés, illetve fiziológiai működésére. Megérinti lelkünk legmélyebb mélységeit szívfájdalom és veszteség idején; segít meghatározni, hogy kik is vagyunk, hogy képesek legyünk túlélni az élet egyik legkeményebb megpróbáltatását. A felemelő, lelkesítő hangvételű dalok ráadásul mosolyt is csalhatnak az arcunkra, ha a nevetésen és a boldogságon keresztül szeretnénk inkább emlékezni az elhunytra. Röviden, a zene lehetővé teszi az érzelmek teljes spektrumának kibontakozását, ami döntő fontosságú a jelentős veszteség után elszenvedett fájdalomból és bánatból való gyógyulásban. A gyászzene megnyugtat és csökkenti a stresszt, vidámabb hangvételű darabok ugyanakkor javíthatják a hangulatot azáltal, hogy a téridő egy fájdalomtól távolibb pontjára repítik el a lelket.

Felszínre kényszeríti az elfojtott érzelmeket

A zene azáltal, hogy segít artikulálni az emóciókat, lehetővé teszi az elfojtott érzelmek felszínre hozását azok körében, akik erősen szenvednek a veszteség átélése után. A zene gyógyító ereje döntő szerepet játszhat a gyászmunka megindulásában. Egyébként a zenét, mint gyógyítási formát Amerikában az életvégi palliatív ellátásban alkalmazzák – nem is véletlenül.

A búcsúszertartások elengedhetetlen kísérőeleme

A zene elengedhetetlen eleme az átmenet rítusainak, köztük a temetéseknek; méltóságot, emelkedettséget és ünnepélyességet kölcsönöz az eseményeknek. Segít a gyászolóknak artikulálni fájdalmukat, elfogadni a veszteséget, és elbúcsúzni szeretteiktől. Az emberiség történetének évezredei során szervesen beépült a körmenetek, búcsúztatók rendjébe, ezek kötelező kísérőelemévé vált – kultúrától függetlenül, mert az ember legmélyebb érzéseihez és érzelmeinkhez kapcsolódik.
 
A zene arra késztet bennünket, hogy kapcsolódjunk múltunkhoz, szeretteinkhez és a haláluk által kiváltott érzelmekhez. Ennélfogva gyógyító hatású lehet, különösképpen akkor, ha más gyászkezelési módszerekkel, például írással, munka- vagy beszélgetésterápiával kombinálják. Támogatást nyújt az érzelmek feldolgozásában azáltal, hogy segít átélni és elfogadni azokat. A zene egyszerre jelent vigasztalást és reményt a gyógyulásra.