Hogyan fejezzük be a gyászbeszédet hatásosan – tanácsok és példák

A búcsúztatón elhangzó beszéd elkészítése alapból nem könnyű. A szöveg utolsó sorainak megírása pedig különösen hangsúlyos része a beszédnek, ezért megírására fordítsunk különös gondot.
Az érzés, ami a zárszavak és -sorok keresgélése közben bennünk támad, különösen fájdalmas lehet. Kicsit olyan érzés, mintha a beszéd végével együtt szimbolikusan is véget érne az elhunyt élete. Ha eljön az ideje a zárósorok megírásának, sokan bizonytalannak érezhetik magukat, hogy mit is mondjanak. Ezért az alábbiakban mutatunk néhány tippet, amelyeket szem előtt tartva hatásos utolsó mondatokkal búcsúzhatunk, illetve néhány sablonmegoldást, amelyek alapján könnyebben elkészíthető a személyre szabott zárszó.

Tanácsok utolsó mondatok írásához

• Fontos, hogy nem muszáj teljesen eredeti szöveget írni. Óriások vállára is támaszkodhatunk, mert a költők, írók, filozófusok gondolati kínálják magukat erre az esetre is. Érdemes kiválasztani néhány, az elhunyt életét jól kifejező sort. E soroknak egyáltalán nem muszáj a halálra vagy az elmúlásra koncentrálni. Az idézethez kössünk egy-egy személyes emléket, amely kontextusba helyezik az idézetet. Ez egyszerű, mégis nagyszerű módja a gyászbeszéd lezárásának.
• Tanácsos lehet megfontolni a könnyedebb hangvételű zárást is. Ha van egy kedves, életigenlő történet, amit szívesen megosztanánk az elhunytról, annak legjobb helye a zárszóban lesz. A temetések és megemlékezések gyakran komorak, ezért nem baj, ha különbözünk kicsit a szokásostól. Egy kedves, vidámabb történetet (pld egy híres kempingezésről, vagy a túl jól sikerült első konyakozásról) mosolyt csalhat a közönség arcára, a közös nevetés pedig a legjobb gyógyír. Érdemes írás közben elképzelni, hogy az elhunyt a közönség soraiban ül, és ő is mosolyogva emlékezik vissza.
• Nagyon hatásos megoldás lehet az elhunyt szavainak megidézése is. Meg lehet osztani például egy levél vagy egy olyan recept szövegét, amire személyes üzenetet írt az elhunyt. Ez gyönyörű és megható módja az élet ünneplésének.
• Ha nem jönnek könnyen a szavak, érdemes lehet megfontolni egy temetési zene bejátszását a megfelelő pillanatban. Egy olyan dalét, amely reflektál az elhunyt életére, pár szó felvezetővel: "Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat valakiről, aki ekkora hatást gyakorolt ​​az életünkre. Szeretnék egy olyan dalt lejátszani, amely megragadja [név] lényegét." A zene gyógyító hatása jól ismert, miközben a dalszöveg csendesen beszél helyettünk.

Ha írás közben megkísértenek az érzelmek, engedjünk nekik, és írjunk bátran a hatásukra – a beszéd akkor lesz jó, ha őszinte, nem pedig akkor, ha tökéletesre csiszolt.

Példa-zárósorok, ha az elhunyt édesanya vagy édesapa

Szülőnek szóló gyászbeszéd lezárás különösen sok érzelmet válthat ki. A terápiás hatás miatt azonban érdemes ezeknek szabad folyást engedni, és ha nagyon fájnak, arra gondolni, hogy az idő begyógyítja a sebet. Íme néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan érdemes befejezni a beszédet.

• Micsoda örökség, micsoda élet! Most arra kérek mindenkit, hogy apám/anyám [név] emlékét tartsa meg a szívében. Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy jelenlétetekkel teljessé és tartalmassá tettétek anyám/apám életét.
• Anya/apa, nagyon fogsz hiányozni. Tudom, hogy mindig velem maradsz. Köszönöm, hogy fantasztikus példakép vagy, és hogy feltétel nélkül szerettél. Remélem, hogy büszke vagy rám.
• Anyám/apám halála csak a kezdet vége. Amint azt sokan tudjátok, erősen hitt a(z)  [vallás, hit neve] ban/ben. Hiszem, hogy a lelke most békében, jó helyen van és tudom, hogy csak akkor élhetünk teljes életet, ha életben tartjuk az emlékét. Isten veled Anya/Apa, a túlvilágon találkozunk!
• Amiatt ne bánkódjunk, hogy vége valaminek, annak örüljünk, hogy részesei lehettünk – tartja a zsidó közmondás. Anya/apa! Nagyon hálás vagyok, hogy gyereketek lehettem.

Példa-zárósorok, ha az elhunyt testvér

Túlélni egy testvért fájdalmas érzelmeket hozhat felszínre. Íme néhány befejezés, amelyek segíthetnek érzékeltetni a bánatot anélkül, hogy túlzásba vinnék a panaszt.

• A beszéd befejezése gyanánt szeretném megosztani az egyik kedvenc vidám történetemet [név] – vel kapcsolatban. Sokat nevettünk együtt. Már most hiányoznak a régi szép, vidám idők. [következik a vicces emlék].
• Tudjátok, hogy a testvérem élete volt egy dal, mégpedig a [cím beszúrása]. Gyerekkorunkban sokat énekeltük, és szeretném, ha most mi, összegyűltek közösen is elénekelnénk.
• A világ összes testvére közül te voltál a legjobb (bátyj/öccs, nővér/húg). Megtiszteltetés volt a testvérednek lenni. Hiányozni fognak a beszélgetéseink és a közös kis kalandjaink. De leginkább a barátságunk fog hiányozni. Köszönöm, hogy nemcsak a testvérem, hanem a barátom is voltál.
• "A testvérek olyan közel állnak egymáshoz, mint kéz és a láb.", tartja a vietnami közmondás. Szavakkal nem lehet kifejezni mennyire, hiányzol. Köszönöm [név], hogy a legjobb barátom voltál. Örökké a részem maradsz.

Példa-zárósorok, ha az elhunyt barát

Nem könnyű végső búcsút venni egy baráttól. Ha viszont az „ami a szívünkön, az a szánkon” elv alapján járunk el, nem tévedhetünk nagyot.

• [Név] mindig tudta, hogyan kell felvidítani és megnevettetni. Zárásként szeretnék megosztani néhány emléket, amelyeken a mai napig mosolyt csalnak az arcomra [1-2 emlék megosztása].
• Mi itt mindannyian szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ismerhettük [név]. Tudom, hogy [név] ma is velünk van, csak a túlvilágról mosolyog ránk és közös emlékeinkre; ezért csak annyit mondok, köszönöm.
• "Akkor igazi a barátság, ha nem kínos két ember között a csend”, tartja a mondás, ezért azt mondom, jó sok néma pillanatot osztottunk meg egymással. Szeretnélek felkérni titeket, hogy egy pillanatra csendben emlékezzünk [név]-ra/re.
• A világ összes embere közül engem választottál a legjobb barátodnak. Ezt a címet becsülettel és hálával viselem. Egy csoda, hogy a napjaim része lehettél. Köszönöm, hogy az útitársam voltál ebben a nagy kalandban, amit életnek hívunk.

A búcsúbeszéd nem csak búcsú

Amikor az emberek gyászbeszédre gondolnak, azt képzelik, hogy ezek az elhunytról mondott utolsó szavak, pedig ez koránt sincs így – az emlékezés legjava a temetés után következik. Mondjuk ki a szeretett halottunk nevét hangosan, meséljünk róluk a barátainknak, és engedjünk néha a szomorú érzéseinknek, és annak, hogy a szeretett hozzátartozó emléke magával ragadja a lelkünket.  Ilyenkor a bánat erősödhet, és ez rendben van így. Emlékeztessük magunkat, hogy ez a folyamat természetes. Adjuk át magunkat az érzelmeinknek és gondoljunk az elhunytra. Mindig használjuk ki az alkalmat az ünneplésre. Bár a test meghalhat, az emlékek továbbra is élni fognak a gondolataink között és a szívünkben. A záróbeszéd nem búcsú. Emlékeztető arra, hogy egy személy mekkora nagy hatással volt az életünkre. Az emlékezéssel tartjuk életben a halottainkat.