A halálhoz kapcsolódó egyes szimbólumok és jelentéseik

A régi korok emberei igen gazdagon díszítették a sírjaikat, és ma is elő-előfordulnak a sírokon különböző jelképek, szimbólumok. Néhány jelkép jelentése jól ismert. A borostyán a hűséget, a kalász a termékenységet, a kulcsolt kéz az elhunyttal való kapcsolatot jelképezi. A liliom az erényt, a babér a győzelmet, a rózsa a szeretetet, a galamb a tiszta szellemet szimbolizálja.

Ugyanakkor a szimbólumok jelentéssűrítő funkciójuknál fogva gazdag tárházát kínálják a síremléken keresztül történő kifejezésnek. Ha tudjuk, mely szimbólum mit jelképez, sok régi sírkő mondanivalójának megfejtéséhez juthatunk el. Talányos jelekkel is felvértezhetjük saját, vagy hozzátartozónk emlékhelyét, miáltal túlvilági erőket is megidézhetünk. Az alábbiakban ránézünk, hogy alakult át a halál képe az elmúlt kétezer évben, majd megadjuk néhány szimbólum jelentését is.

Rövid kétezer év alatt az ember többször is megváltoztatta magát a halál fogalmát

• A görög tragédiák sötétségének kora azt jelezte, hogy a halál végső és többé meg nem változó befejeződés. (Kháron hajója visszafelé nem szállít vándort stb.)
• A későbbi klasszicitás a halált megszemélyesíti. Ebben a boldog korban a halál már nem rettegett, fenyegető esemény, sőt alakot is ölt. Szép, szelíd képű ifjú, aki az elmúlás gondolatát is csak a kezében hordozott és lefelé fordított fáklyával szimbolizálja. (A római sírkövek képein nők vagy gyermekek rózsakoszorút, virágfüzért öveznek rá ugyanarra a kőre, amelyből faragva vannak. A gondolat itt már kezd kettőssé válni, a kő és a virág együtt szerepel.)
• Az antik világot eltemeti a népvándorlás, majd a középkor sötétsége borul Európára. A halál jelképe ekkor a rém, a csontváz. A feltámadás gondolata él ugyan már az emberekben, de szörnyűséges formában. (Az angyal kürtjelére félig hús-, félig csontalakok kapaszkodnak elő a sírból). Az egészen egyszerű sírkövek kora ez, amikor csak a kereszt, a megváltás, a vigasztalódás jele jelenik meg a síremlékeken. Az emberek félnek a haláltól. Nem a nyílt mezőket keresik temetkezőhelyül, hanem a fedettebb helyeket; a templomok kerített udvarát, kriptákat, katakombát.
• A középkor ridegségét újból felváltja a feltámadó pogány kor derűlátása a renaissance. Ekkor alakulnak ki például a klasszikus és egyben romantikus „carnpo santo"-k (árkád- vagy oszlopsoros, udvarszerű temetők) Olaszországban.
• Európában eljön a pusztítások, nagy emberirtások kora. XIV. Lajos rablóhadjáratai, a harmincéves háború és más háborúk. A halál mindennapos, megszokott vendég. Heinz pajtás lesz a csontváz neve (táncos, ivó, rakoncátlan pajtása az embereknek). Temetővé válik Közép-Európa, tehát a temetők majdnem feleslegesek. Eljön újból a kripták korszaka, a cintermek ideje. A jobbágy sírját nem jelöli semmi, az urat azonban a márványkő talpig vasban, teljes fegyverzetben ábrázolja (továbbra is uralkodni akar).
   

Gyakori (keresztény) szimbólumok és jelentéseik