A temetői virágok, növények kiválasztása, ültetése, gondozása

A temető virágok és a legkülönbözőbb növények kertje is: a fűz, az árvácska ültetése, a rózsameteng, az árvácska, a cserepes kála gondozása segít az első, pár hetes sírnál tett látogatás szomorú hangulatának enyhítésében, a nyomasztó környezet, a kifakult szegfűfejek, az elhervadt levelek, a tépett szalagok, drótvázak összeesett halmaza okozta vigasztalan kép elviselhető tételében. A temetői virágokkal való díszítés magyarázata annak az örök, emberi igyekezetnek, amely szerint az emberek halottaik nyugvóhelyét igyekeztek széppé, kellemessé tenni, hiszen haláluk után maguk is ezt kívánták. Ha a temetőbe virágot viszünk vagy növényeket telepítünk, az az emlékezés szimbolikus megfogalmazása. Egyben lényeges jelrendszer, amelyben megtaláljuk két szomszéd hant között azét, akit keresünk. A temető virágokkal, növényekkel való törődés ugyanakkor az emlék legszebb megbecsülése. Nem egyszer látunk fekete kála vagy rozsameteng csokrokat szorongató embereket, lázasan sietve a sírhoz, vagy ingujjra öltözöttek szorgoskodását árvácska gondozása, kristály virág vagy macifű ültetése közben, vagy halljuk fehér fűz, harsfa alatt beszélgetők aggódást a lopakodó fagyveszély miatt. Ők ismerik a tevékenység vigasztalását, ők azok, akik az élettel válaszolnak – amíg tehetik.

A temető virágok fajtáinak kiválasztása

A temetőkertbe kiültethető temeto viragok, növények négy nagyobb csoportba sorolhatók
  • Egynyári temeto viragok. A magvakat általában tavasszal vetjük, de részben szaporíthatók üvegházi anyanövényekről vágott dugványokkal is. A temetőkertekben áprilisban palántázzuk. Az egynyáriak nyáron virágoznak és kora ősszel, magérlelés után befejezik vegetációjukat. Egyes fajták takarással átteleltethetők még egy esztendőre. Ebbe a csoportba tartozik sok egyéb mellett pédlául a rozsameteng (rózsameténg).
  • Kétnyári temeto viragok. Nyár folyamán vetjük a magvakat, ősszel már helyükre kerülnek, s téli takarás után kora tavasztól nyár elejéig virágoznak, majd magérés után elpusztulnak. Évelők. Tövük évről évre áttelel, hajtásuk, levélzetük tavasztól kifejlődik, virágzik százféle változatban magot hoz, ősszel visszahúzódik. Egyes évelők örökzöldek.
  • Cserjék. Föld feletti hajtásuk elfásodik, az évi növekedés az előző évinek folytatása, gyarapodása. Az örökzöld cserjék és fák hasonló természetűek, levelük azonban tűszerű vagy bőrnemű, és télen is megmarad. Ebbe a csoportba tartozik például a fehér fűz, a harsfa, a nyarfa is.

A temetői virágok színeinek kiválasztása, elrendezése

Ha a temetőbe virágot ültetünk, a színválasztás fontos, és néha nem könnyű feladat. A színharmónia is adottság, sőt követelmény a temetőkertben, ahol harsány kontraszttal díszíteni egyet jelent a hangulatromboló ízléstelenséggel,
Temetőkertben speciális körülmények miatt a növényanyag színkiválasztásánál elsősorban a kis közök módszere megfelelő. Eszerint a színkörben sorrendben egymáshoz közel fekvő három színt lehet felhasználni, különbségük jól látható megtartásával (pl. sárga, narancs, vörös). De a teli vörös alapszín a temetőben feltűnőnek számít, tehát a halovány (rózsaszín) árnyalat mellett érdemes dönteni.

Felvetődhet a kérdés, ha a temetőbe virágot ültetünk, életkor szerint milyen virágszínek domináljanak a sírokon. Az érzelmi szempontok — egy kedvelt virágfajta, pl. fekete kála, macifű, kristály virág — figyelembevételén túl, általánosságban gyermek-sírokra fehér, rózsaszín vagy halványkék egynyáriak illenek. Felnőttek és középkorúak sírjára sárga, narancs, sötét rózsaszín, vörös vagy kék változatok. Idős elhunytakat sötét-bordó, lila színekkel tiszteljünk, esetleg örökzöld keretkiültetéssel, De a fehér szín használata bármelyik korcsoport sírjára bármilyen alkalomkar odaillő.

A virágfolt tervezésénél megszívlelendő: a világos meleg színeket középre, a sötét színeket alacsony szegélyként ültessük. Nem mutatós a kék virág gyepszegély mellett. Magasabb egynyáriak ugyancsak középre kerüljenek, különösen hant nélküli sírfelületeken, alacsony szegélynövénnyel.

Árvácska ültetése, gondozása

A virág beszédes rajzolatú feje, bársonyos tiszta színe mindenkit meghódít, ezért az ültetése bevett gyakorlatnak számít, azonban az árvácska gondozására is figyelmet kell fordítani, ha nem szeretnénk, hogy a sír gondozatlannak tűnjön. Az árvácska ültetés ideje szeptember, október hónapban van, sokszor már bimbós állapotban. Enyhe teleken lombtakarással a bimbók áttelelnek és márciustól már nyílnak. Május végéig hagyható a síron. Az árvácska gondozása során figyelmet kell fordítani arra, hogy a növény kedveli a tápanyaggazdag nyirkos talajt, ezért rendszeres, de mértéktartó öntözést, és tápanyag utánpótlást kíván. Fontos, hogy a fuzáriumos hervadás, a fekete gyökérrothatádás erősen veszélyezteti, tehát az árvácska gondozása során készülni kell arra, hogy ezek a betegségek problémákat okozhatnak.

Tűlevelű aszparágusz telepítése, gondozása

A tűlevelű aszparágusz egy elágazó félcserje. Hosszú, zöld hajtásai tőből fejlődnek, rajtuk oldalelágazások és tövisszer, összetett levélkék nőnek. Fürtös, apró fehéres virágai illatosak, termése piros bogyó. Sűrű gyökérzetén vízgyűjtő gumókat fejleszt, amelyeket időnként ritkítani kell. Nyáron 1-2-szeri tápanyagutánpótlást és rendszeres öntözést igényel. Télen nem túl hideg helyen az öntözés ritkább, de kiadósabb legyen.

A tűlevelű aszparáguszt temetőkertekben gyakran ültetik alkalmi vagy időszakos díszítésre, fejkövek, keresztek mellé. Elomló fényeszöld lombja kőkeretes síron, mohás felületbe süllyesztve különösen finom hatású. Ha déli, napos helyre kerül, levelei elsárgulnak, tehát félárnyékot és gyakori, permetszerű öntözést kell számára biztosítani.

Margaréta gondozása és ültetése

Kiváló talajtakaró, terjedő tövű, zöld szőnyegnövény. Levele szabálytalanul karéjos, kissé húsos, illatos. Virága rózsaszínes, fehér színű, zöldessárga középpel. Későn virít, szeptembertől október végéig, ami növeli az értékét. Kőkertekbe vagy szegélynövénnyel együtt foltba kell telepíteni. A margaréta gondozása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a növény a napos helyet szereti, és a bő öntözést.

Cserepes kála gondozása

Ha a cserepes kála gondozása megfelelő odafigyeléssel történik, egész tavasszal virít a virág. Szereti tápanyagban gazdag, gyakran öntözött talajt; hajlamos szürke rothadásra, és a takácsatka támadására, tehát ezeket a szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni a virágról való gondoskodás során.

Örökzöld varjúháj ültetése

Sokan szeretik hozzátartozóik sírját örökzöld varjúhájjal beültetni, mely évtizedekre állandó zöld takarást biztosít. Egy magas hant teljes betelepítéséhez kb. 800 darab (felülre 200 db, oldalakra 600 db), a szegélyes telepítéshez 500 db dugvány szükséges. Léccel 5x5 cm-es hálót tanácsos vonalazni, majd 5 cm-es ferde lyukakat kell fúrni a földbe tűzdelőfa segítségével. A dugványokat lyukakba történő behelyezésük után oldalról kissé meg kell nyomkodni, hogy a begyökeresedés biztosított legyen. Egyesek szerint örökzöld varjúhájjal történő beültetés a kényelmesek módszere, de az kétségtelen, hogy akkor mutatós és tartós, ha az örökzöld varjúháj telpítést rendszeresen gondozzuk.

Borostyán ültetése

A borostyán bármelyik temetőben megtalálható. Egyesek szerint a borostyánnal benőtt sír mindig jobban hangzik a regényekben, mint a valóságban, mert általában elhanyagoltan marad akár futórózsa az öreg, málladozó kripták oldalán, pedig ezt is kell gondozni, nyesegetni – az egynyári, évelő temeto virágokkal együtt érdemes telepíteni.

A borostyán ültetése a következő módokon történhet.
  • Felső felületre. Közepes keménységű hantot készítünk ládával vagy anélkül. A szélek pontos kiigazítása után a hanttetőn 7 cm széles és mély peremet képezünk. Talajelőkészítés után a peremszegélybe kerül 1-1 sor dugvány; ezen belül a területet még három sorra osztjuk. A beültetést 9 cm tőtávolságra, hármas kötésben, láb felőli oldalon kezdve végezzük, ültetőfával, 45 fokos szögben. Igy a dugvány a földrehajtásnál nem törik meg. Az átlagos dugványnak 14 cm feletti hajtása van. A hanthoz 12 cm hosszú, U alakú lágyvas huzallal rögzíthetők hosszúságuk felső harmadánál. Csak felületi dugványozás esetén - ha az oldalakat korábban már beültettük - a dugványok sűrűbben ültethetők (átlagosan kb. 80 darab).
  • Oldalra. A felületi peremszegélybe ültetünk 1-1 sor borostyánt 9 cm tőtávolságra, majd a hant oldalára hajlítjuk, rögzítjük. Ezután a hant lábánál megporhanyítjuk a talajt 10-15 cm mélyen. A hant oldalától 1-2 cm-re elültetjük a gyökeres dugványokat. Végül a beültetett sor mellé árkot húzunk, és a földdel a dugványokat a hant lábához simítjuk, U vasakkal rögzítik. Beöntözés, majd napi négyszeri permetezés következik. E módszer növényszükséglete 115 dugvány.
  • Kőszegély mellé. Csak annyi a különbség, hogy a két szélső sor 10-10 cm-re kerül a kő-szegélytől, a sorokba 10-10 dugvány kerül.
  • Borostyán ültetése teljes felületre. A felületet és az oldalakat egységesen borostyánnal telepítjük be. Dugványszükséglete: 190 db.
  • Szegélynek. A már régebben betelepített sírhantokat szegélyezzük körül. Kőszegélyes hantnál körben 20 cm szélességben felássuk a talajt. Két sor borostyánt beültetünk és rögzítünk. Hantos sírnál a lábnál 5 cm magas és 20 cm széles párnát képezünk ki, melynek külső szélére és belső egyharmadára 2 sor dugvány kerül. Ilyenkor a párna szegélyére ültetett sort kiárkoljuk és rögzítjük. A szegélyültetés dugvány¬szükséglete:98 db. Hant nélküli teljes méretű sírnál, valamint úrnasírhely esetén a borostyánültetés sor- és tőtávolsága ültetési módja a felületi ültetéshez hasonló.