Hogyan írjunk búcsúztató beszédet rákbetegségben elhunyt édesanya temetésére: tanácsok és példák
 
A búcsúbeszéd írása ritkán könnyű feladat – nem véletlen, hogy a búcsúztatón elhangzó szöveg megfogalmazása általában a polgári szónok dolga –, azonban a rákbetegségben elhunyt édesanya laudációjának elkészítése különösen nagy kihívást jelenthet. Ezért az alábbi útmutatóval megpróbálunk némi segítséget nyújtani a szomorú feladathoz, bár pontosan tudjuk, hogy egyetlen blogbejegyzés sem enyhítheti az anya elvesztése után érzett pokoli fájdalmat. Mindazonáltal bízunk benne, hogy a következő tippek és példák legalább sorvezetőül szolgálhatnak a gyászbeszédírás folyamatában.
 
Tanácsok szövegíráshoz
 

• Kérjünk bátran segítséget

A gyászbeszéd elkészítésének feladata nem kis feladat, mégis sokan elkövetik az a hibát, hogy ezt a felelősséget teljes egészében a saját vállukra veszik, pedig ennek egyáltalán nem kell így lennie. Azok a hozzátartozók, családtagok, akik nem álltak olyan közeli kapcsolatban az elhunyttal, tehát akikről feltételezhető, hogy érzelmileg kevésbé viselte meg őket a haláleset, jól hasznosítható ötleteket, visszajelzéseket, egyszóval tényleges segítséget adhatnak a feladat elvégzéséhez. A felelősség megosztása, a közös ötletelés járulékos előnye, hogy az ember ilyenkor – is – érezheti, hogy nincs egyedül, számíthat a társai segítségére.
 

• Álljunk hozzá úgy, mint egy iskolai fogalmazási feladathoz

 
A laudáció írása érzelmileg kimerítő élmény lehet, ez az egyik oka annak, hogy olyan nehéz feladatot jelent a műfaj. Ugyanakkor az írás önmagában is fáradtságos tevékenység, hiszen nem mindenki tudja, hogyan fogalmazza meg az érzéseit, különösen akkor, ha ismerős közönséghez szólóan kell szöveget írnia. Ezen aggályok leküzdésének egyik legjobb módja az, ha a szövegíráshoz úgy kezdünk neki, mint bármely iskolai írási feladathoz: vázlat készítésével.
 

• Ne féljünk élni mások szavaival

Egyáltalán nem muszáj a szövegnek teljes mértékig saját kútfőből származnia. Bátran be lehet szúrni például rákbetegséggel kapcsolatos idézetet vagy egy vers, esetleg dalszöveg vonatkozó szakaszát, ha úgy gondolja az ember, hogy azok pontosan artikulálják a saját érzéseket. Ezzel a megoldással hangsúlyozható, hogy az ember erős emocionális hatás alatt áll, ezért nem találja a saját szavakat. Érdemes valódi gyászbeszéd példákat is olvasgatni, ha esetleg nem jönne az ihlet.
 

• Érdemes hangosan felolvasni a szöveget

Akkor is, ha mi magunk leszünk a szónokok, akkor is, ha más fogja elszavalni a beszédet, tanácsos „kipróbálni”, vagyis hangzó módon felmondani a szöveget; ennek során kiderülhet, hogy érzelmileg készen állunk-e a szöveg elmondására, vagy szükséges-e még acélozni a lelkünkön. Illetve gyakorolhatunk így azért is, hogy biztosan baki nélkül mondhassuk majd el a beszédet.
 

• Tanácsos figyelni a beszéd írása során a közönség jellemzőire is

Mivel a szöveg elkészítésének folyamata megterhelő lehet, előfordulhat, hogy annyira belemerül az ember saját fájdalmába, hogy elfelejt a hallgatóság érzelmeire gondolni. Ez teljesen érthető. Ha azonban hátra lépünk és megpróbáljuk figyelembe venni a közönség érzéseit és hozzáállását, akkor észre fogjuk venni, hogy valójában sokkal könnyebb eldönteni, milyen legyen a beszéd hangneme, mint elsőre gondolnánk. Például, ha az elhunyt értékelte a vicceket, helyénvaló lehet egy kis humort is becsempészni a szövegbe. Tehát ha úgy gondolja az ember, hogy közönség is örülne egy kis nevetésnek, a szomorúság átmeneti oldásának, érdemes ezt az utat választani. Ugyanakkor, ha úgy érezzük, hogy a gyászoló hozzátartozók nem állnak készen a nevetésre, akkor érdemes a komolyabb hangnemhez ragaszkodni.
 
A következőkben néhány példát mutatunk azokra a fordulatokra, amelyeket érdemes lehet beleszőni egy rákbetegségben elhunyt édesanyáról emlékező beszédbe. Fontos, hogy az alábbiakban olvasható szövegek nem komplett megoldások, csak szemelvények, amelyek célja, hogy segítsenek megértetni, milyen elemeket tanácsos szerepeltetni egy beszédben.
 
Első példa
 
„Bár édesanyám már nincs velünk, nagylelkűsége és adakozási kedve halála után is tovább élhet. Amíg köztünk volt, mindent megtett, ami tőle tellett, hogy segíthessen a rászorulókon, még akkor is, amikor a saját betegségével kellett megküzdenie. Ezt szem előtt tartva, ha valaki közületek most azon töpreng, mit tehetne annak érdekében, hogy édesanyám segítő lelke valamilyen módon életben maradjon, azt javaslom, ajánljon fel adományokat a Rákbetegek Országos Szervezete/a Magyar Hospice Alapítvány számára.”
 
Második példa
 
„Bárcsak azt mondhatnám, hogy édesanyám életének utolsó hónapjai könnyűek voltak. Az igazság azonban az, hogy rákbetegségben lassan elmúlni soha nem könnyű. Bár természetesen rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie, minden bizonnyal sokkal könnyebb volt az útja, mint amilyen lehetett volna, köszönhetően annak a szeretetteljes segítségnek, amelyet XY személyektől kapott. Nem tudom kifejezni eléggé a családom iránti hálámat.”
 
Harmadik példa
„Ennek a beszédnek a megírása több ok miatt is nehézséget okozott a számomra. Ezek közül az egyik legfontosabb az az egyszerű tény, hogy nem vagyok a szavak embere, mert soha nem tudtam igazán kifejezni az érzéseimet. Ezért gondoltam jó választásnak az következő idézetet Khalil Gibrantól, amely szerintem jól összefoglalja azt, amit el szeretnék mondani: „Amikor szomorúságot érzel, nézz újra mélyen a szívedbe, és meglátod, igazából azért sírsz, mert az, ami boldogságot okozott, elmúlt.” Tudom, hogy most mindannyian nagyon szomorúak vagyunk/vagytok, de fontos emlékeznünk arra, hogy csak azért fáj a szívünk, mert édesanyám örömöt hozott mindannyiunk életébe.
 
Negyedik példa
 
„Nem teszek úgy, mintha édesanyám győzött volna a betegséggel szemben, hisz máskülönben nem lennénk most itt. Mindazonáltal, bárki, aki ismerte, tudja, hogy kemény nő volt, aki minden bukás után felállt, és nem hagyta, hogy a rák a lelkét is feleméssze. Azt is tudjátok, hogy remek humora volt. Ezért, ha most élne, biztosan nem örülne, hogy kisírjuk a szemünket anélkül, hogy egyszer-egyszer ne nevetnék egyet. Ezért az alábbi Winston Churchill-idézetet hagyom itt a számotokra, amely szerintem jól tükrözi azt, ahogy anyám az elmúlt néhány napban érezte magát: „Készen állok arra, hogy csatlakozzak a teremtőmhöz. Az persze már más dolog, hogy a teremtő készen áll-e a velem való találkozás megpróbáltatásaira.”
 
Beszédet írni egy rákos (vagy bármilyen más betegségben) elhunyt édesanya emlékére rendkívül megterhelő feladat, azonban bízunk benne, hogy a fenti tippek/tanácsok által sikerült legalább valamennyi segítséget nyújtanunk ehhez a szomorú feladathoz.